Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 3. szám - Tünetek

Munkásügyi Szemle 85 ségnek és hogy a magasabb szociális kellemetességeknek, illetőleg az egyéni kötelességeknek az egyéni kellemetességek javára való elhanyagolását, ismét mint magasabb kellemetlenségeket, azaz mint bűnbánást és lelkifurdalást érezzük. Többsejtű egyéneknek legeredetibb kollektivitása rendszerint a nemi ösztönnel van egybekötve és az úgynevezett családot alkotja, mely időlegesen, vagy állandóan elsősorban a két egyesült nemi egyénből, továbbá rendszerint utódokból is áll, amig ezek védelmére szorulnak. Ezekben az esetekben kötelességérzés és szociális érzés időlegesen vagy állandóan a családra vannak korlátozva. De képződnek ezenkívül nagyobb kollektivitások is, főleg közös védekezés, de alkalomadtán közös rablóhadjáratok céljából is, amint ezt a fecskéknél, majmoknál, farkasoknál, sakáloknál, stb. észlelhetjük. Eme kollektivitások szerkezete még felette laza. Nagyobb és komplikáltabb közösségeket, társadalmakat bensőbb szolidaritással a hódoknál találunk. A szociális kollektivitás hatalma mindig több tényezőtől függ, elsősorban az egyének számától és minőségétől, továbbá a szociális érzésnek jelentékeny kifejlődésétől, a komplikált szolidáris összefüggés formájától. E tekintetben a legnagyszerűbb és legteljesebb állati társadalmakat találjuk a méheknél, hangyáknál és termitáknál. Nem igaz, hogy ezek királyságot alkotnak. Amit királynőnek vagy királynak neveznek, az nem uralkodik. Eme társadalmak csakis szociális ösztönök és alkalmazkodások alapján fejlődött, rendezett anarchiák, amelyekben az egész testalkat, még az egyes egyéneknek szervei is, a kollektív szükségletekhez alkalmazkodnak. Nemi ösztön és nemzés teljesen átalakult a kollektivitás értelmében és annak javára. A faj nem áll többé csak kétféle egyénből, tudniillik a két külömböző csirahordozóból, hímből és nőstényből, hanem amint mondani szokták, polymorph egyéni fajtákból. Szükség szerint az egyéneknek 3, 4, 5 és több fajtája is létezhetik, amelyek meghatározott működéseknek szolgálnak és szerkezetükben ehhez alkalmazkodnak és amelyeket hímeknek, nőstényeknek, munkásoknak, katonáknak, nemi lényeknek, agathomorphoknak stb. nevezünk. Mindannyian ugyanegy anyának gyermekei és mindannyian ugyenegy vagy hasonló hím által megtermékenyített egy nősténynek petesejtjeiből származnak. A hangyáknál a nősténynél egy magtartót találunk, mely több hímmel való többszöri közösülés után maggal, annyira megtelik, hogy az illető nőstény minden további közösülés nélkül 10—12 éven át, ezer és ezer megtermékenyített tojást rakhat. A termitáknál az úgynevezett királynőnek óriási teste van, a tojások millióival. Az úgynevezett királyzárkában bezárva, a munkások elül a száján át etetik, mig hátul folyton rakja a tojásokat, amelyeket ismét más munkások összegyűjtenek. Escherich kiszámította, hogy e nőstény több mint 30 tojást rak percenként, tehát körülbelül 300 ezer tojást naponta, 10 millió tojást évente, és körülbelül 100 millió tojást 10 év alatt. Ez csak ugy lehetséges, ha hímje, a király, amelyet szintén a munkások etetnek, őt 14 naponként egyszer megtermékenyíti. Emez óriási tojógép ezenkívül testéből egy, a termiták számára rendkívül kellemes folyadékot választ el, amelyet a munkások nagy hévvel felnyalnak. Tehát élvezet a munka fejében. A hangyák munkásai a legnagyobb fáradsággal gyűjtenek golyvájukban vagy előgyomrukban mézet vagy egyéb eledelt, amivel azután az egész társadalmat etetik. Miután azonban a golyva nem emészt, az ételnek ízét a többiek etetésénél még egyszer élvezhetik.