Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - Sztrájk esetére való biztosítási törekvések Németországban

65 német munkaadó szövetségek központja, A munkaadók különböző csoportjai között azonban sokkal nagyobb volt az ellentét, mintsem hogy sokáig egy egységes szervezetben működhettek volna. Ennek következtében alakult rövidesen egy másik központi szervezet is a »Verein deutscher Arbeitgeberverbánde«, Ebben a szövetségben túlnyomólag a kisebb és középiparosok tömörültek, akikre nagy fontossággal birt a sztrájkbiztosítás kérdése. El is határozták e célt szolgáló szervezetek létesítését. Eleinte azt tervezték, hogy nagy alapokat gyűjtenek, később azonban úgy határoztak, hogy a költségeket az átutalási (felosztó, kirovó) eljárás alapján fogják fedezni. Elsőnek a fémiparosok szövetsége alakult meg 1905. márciusban. Második a hamburgvidéki munkaadók szövetsége volt, mely több hamburgi és altonai egyesületből alakult. A sztrájk-kártalanítási osztálya ezen szövetségnek 1906 július 1-én kezdte meg működését. Ezeknek hatása alatt gyors egymásutánban alakultak a hasonló célú szövetségek, így a szász iparosok kártalanítási társasága, a solingeni ipari kerület munkaadóinak szövetsége, a berlini lakatosok szövetsége. A központi szövetség igyekezete most odairányult, hogy ezen társaságokat egyesítse s ezáltal a kockázatot enyhítse. Tényleg alakított is egy viszontbiztosító-intézetet, melybe az egyes társaságok és szövetségek beléptek. Jelenleg 20 különböző egyesület tartozik e viszontbiztosító kötelékébe. A másik központ — a Hauptstelle Deutscher Arbeitgeberverbande —, melyről fentebb említést tettünk, a biztosítás kérdésével nem rokonszenvezett. Ez a szervezet inkább a sztrájkok letörését vallotta céljának, mint a munkaadók kártalanítását. Csak e célnak érdekében és amig ezt szolgálni vélték, adott segélyeket az egyes tagoknak. A központnak ezt az elvi álláspontját az egyes szövetségekben azonban nem lehetett fentartani s kénytelen-kelletlen hozzá kellett járulnia a központnak is, hogy a szövetségek a rendelkezésükre álló eszközökből segélyezzék a sztrájk által károsult tagokat. Később még tovább ment a központ az elvi álláspont feladásában s 1906 júniusában kebelében egy védszövetség alakult, mely 1907 január elsején megkezdte a kártalanítási összegek fizetését. Habár a német munkaadó-szövetségeknek két központjuk van, számos nagy munkaadó-szövetség egyikhez sem csatlakozott s például az építőipari szakmának, a bernburgi helyi egylettől eltekintve, még ma sincs sztrájk esetére biztosító intézménye. A sztrájk esetére biztosító intézmények szervezete különböző. Bizonyos közös határozmányaik azonban vannak. Egy intézmény sem téríti meg a teljes kárt. Peres úton érvényesíthető jogot egyik sem biztosít a kártalanításra és egy sem fizet kártalanítást anélkül, hogy a sztrájk jogosságát meg ne bírálta volna. Az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló törvényjavaslatot Hieronymi kereskedelemügyi miniszter e hó 12-én terjesztette a képviselőház elé. Főbb rendelkezései ezek: 1. §. Az alább felsorolt iparágak körébe tartozó minden olyan üzemben vagy vállalatban, melyben rendszerint tíznél több munkás (férfi és nőimunkás, tanuló) van foglalkoztatva és pedig a) minden olyan üzemben vagy vállalatbán, melyben nyers anyagokat, fél vagy egész gyártmányokat iparszerűleg előállítanak, átalakítanak vagy megmunkálnak; b) kőbányákban, bányákban, sóművekben, valamint kohókban és bányatermékeket földolgozó egyéb művekben; c) az állami egyedárúsággal kapcsolatos üzemekben és vállalatokban; d) a vasúti és hajózási vállalatok, valamint az állami posta-, táviró- és távbeszélőintézet által föntartott gyártási és javítóműhelyekben; e) mindennemű építési vállalatnál — a nőalkalmazottaknak legalább tizenegy órai megszakítás nélkül tartó éjjeli munkaszünetet kell engedni. Este 10 órától reggel 5 óráig nőalkalmazottakat foglalkoztatni tilos. 2. §. A nőalkalmazottak éjjeli munkaszünetére vonatkozó rendelkezés nem vonatkozik: a) a mezőgazdasági és erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és szőlőművelésre, a selymészetre és méhészetre; b) az oly üze-