Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A francia sztrájkjavaslatok

52 Munkásügyi Szemle vény által elismert jog-e vagy sem; vagyis más szóval megengedett-e a sztrájk vagy sem...« A felelet megvan a javaslatban, amely 300 frc pénzbüntetés s egy évig terjedhető fogházbüntetéssel sújtja a sztrájkszitást.x) A visszaeső büntetése pedig meg is kétszerezhető. S mivel indokolható mindez ? Azzal, mert a közüzem alkalmazottja azzal, hogy mozdulatlan marad, nemcsak azt teszi, amit a magán alkalmazott, amikor sztrájkol, hanem visszaél a nyilvános hatalommal, saját érdekében használja ki közhatalmát, pedig az emberi jogokra vonatkozó nyilatkozat 12 szakasza kimondja, hogy a közhatalom mindenki érdekében áll fenn s nem azok érdekében, akikre bizták. Az indokolásnak ez a része annyira üres frázisszerű, annyira hazug, hogy az egész komolyságának rovására esik. A francia forradalom nagy eszméit a vasúttársaságok érdekében csatasorba hívni, túlmerész gondolat. A karbafont kézre ráfogni, hogy visszaél a hatalommal, meg nem áll. Más elbírálás alá esik az az indok, mely szerint a vasúttársaságok nem tehetik soha azt, amit más vállalkozók t. i. hogy kizárják munkásaikat. Ez igaz, de vájjon a vállalkozónak a megrendelővel szembeni kötelességéből szabad-e s lehet-e a vállalkozó munkásának s alkalmazottainak kötelességére következtetni ? ! Alig! Mint mindenki, aki eljárásának okát adni nem, de célját tudja, mindig erre térnek vissza, a francia kormány javaslatai is, intézkedéseiket azok céljával indokolják. Miután a közszükségleti üzemek megszakítása veszedelmes «kell, hogy a legközelebbi jövőben kollektív megállapodások jöjjenek létre a társaságok és alkalmazottak képviselői között. Olyan anyagi és erkölcsi garanciákat kell az alkalmazottaknak nyerni, mely méltó a közhöz, hogy a sztrájk barbár s végső gondolata távol maradjon tőlük«. Ezért az alkalmazottak részére követeléseik előterjesztésének módját elvonni nem akarja, sőt ezt biztosítja. Hogyan ? Kielégítő módon teszi-e ezt, vagy sem ? Az az alapgondolat, amely e javaslat első szakaszában van lefektetve, úgy tűnik fel, mintha ki akarná fejezni a kormánynak a vasúttársaságok és a vasutasokkal szemben való semlegességét. Eszerint a törvény kihirdetésétől számított hat hónapon belül, minden vasúttársaság tartozik a kormánynak jóváhagyás végett bemutatni az alkalmazottak előléptetésére, elbocsátására és fegyelmi eljárására vonatkozó szabályait. Ezzel a rendelkezéssel a kormány jogot nyer a vonattársaságok alkalmazottainak munkafeltételeibe beleavatkozni. Ez nagy jelentőségű elv, melyet eddig még sehol sem ismertek el, s melyről eddig csak utópisták emlékeztek meg. Igaz, hogy itt is csak egy üzemre vonatkozik, de nem fogja-e csakhamar a többi is követni ?! Az alkalmazottak követeléseinek előterjesztésére vonatkozó jogot a 2-ik szakasz biztosítja azzal, hogy kimondja, hogy legalább kétszer évenként az alkalmazottak delegáltjai az igazgatóság képviselői előtt kerületileg létesített összejöveteleken panaszaikat, sérelmeiket, követeléseiket előadhatják. A felmerülő differenciák megvizsgálására az alkalmazottak s az igazgatóság választottjaiból álló bizottság jogosult. És minden társaságnál van egy központi békéltető bizottság. Ha ennek az eljárása nem kielégítő, illetve a békéltetés eredménytelen, akkor mindkét fél, 2—2 választott birót jelöl. Ezek ismét egyhangú határozattal egy vagy három birót választanak még magukhoz. Ha nem tudnának megegyezni, akkor a Szenátus és képviselőház által e célra megállapított tisztából mindegyik fél választ egy-egy választott birót. Ezek ketten választják akkor a hetediket. E választott bíróság határozatai végrehajthatók. Amennyiben azonban az állam pénzügyét érinti, az országgyűlés határozatára van szükség. Ha a társaság pénzügyi helyzetét nehezíti, akkor a bíróság javaslatot tesz a társaság kárpótlásáról, illetve a tarifaemelés megengedhető mértékéről. ') Bünösökül az egyletek vezetőit tekinti.