Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Munkásvédelem a nyomdákban és betüöntődékben

Munkásügyi Szemle 615 Ólomtartalmú festékek elkészítése, ólomfehér őrlése stb. csak oly mechanikus készülékek segítségével engedhető meg, melyek a munkást az ólompor behatása ellen megvédik. A munkaadó köteles a felsorolt ólomveszélyes munkával foglalkoztatott egész személyzetnek munkaruhát adni és arról gondoskodni, hogy ezt a munkás viselje is. Nagyobb porképzéssel járó munkát végző munkás, tehát bronzirozásnál, száraz festék dörzsölésével stb. foglalkoztatott munkás külön védőkészüléket, reszpirátort kap a munkaadótól. Ivó- és mosdóvízről, szappanról, törülközőről is a munkaadó tartozik gondoskodni. Minden munkás hetenkint kap egy tiszta törülközőt, minden öt munkás egy külön mosdót. A munkás is tartozik az összes felsorolt rendelkezéseknek engedelmeskedni, munkaruhát viselni, munka után mindig arcát, száját vízzel, szappannal, kezét kefével is megtisztogatni. Munka alatt nem szabad sem enni, sem dohányozni, ételt a munkahelybe bevinni sem szabad. Az üzemhelyiségben köpni is tilos. Engedélyt dohányzásra a munkaadó sem adhat. E rendelet egy példányát, a munkahelyiségek méreteit, a bennük alkalmazott munkások számát, a pénztári orvosok lakóhelyét tartalmazó jegyzéket a munkaadó az üzemhelyiségben jól látható helyen kifüggeszteni tartozik. Fontos rendelkezés az, hogy az első fokú közigazgatási hatóság orvosa a székhelyéhez közel fekvő (3*8 kilométer) üzemek munkásait legalább negyedévenként, a többi, messzebb fekvő üzemek munkásait legalább egyszer évenként meglátogatni és megvizsgálni tartozik. Az összes ólomveszélyes munkából kizárandók azonnal mindazok a munkások, kiknél a vizsgáló hatósági orvos az ólommérgezés tüneteit találta. Munkába csak akkor bocsáthatók, ha a pénztári, illetve kezelőorvostól erre vonatkozó engedélyt tudnak felmutatni. Gyengéje ennek a rendeletnek, hogy a vizsgálat a munkahelyen történik előre bejelentett időben, és hogy a munkaengedély megadása is nem a hivatalos orvos hatáskörébe utaltatott. A rendelethez jól szövegezett figyelmeztető-lap van mellékelve, melyet a munkaadó minden ólomveszélyes munkával foglalkoztatott munkásnak ingyen átadni tartozik. A rendelet eltér tehát a sablontól; erélyes, okos formában kívánja biztosítani az elrendelt rendszabályok keresztülvitelét is. Fontos rendelkezése a hatósági orvos által elvégzendő ellenőrzés, a munkás kioktatásának elrendelése. Nagyon figyelemreméltó kezdés, hogy a hatóság eltiltja az ólom által veszélyeztetett munkást a munkából. De ez a rendelkezés, úgy véljük, irott malaszt fog maradni, pedig sok derék munkás vesztének okozóját, az ólommérgezést hathatósan csak így lehetne leküzdeni. írott malaszt fog maradni, mert a pénztári orvos ki fogja állítani a munkára jogosító igazolványt, ha általános orvosi szempontból munkaképes lesz az ólommérgezett. Különösen akkor, ha a pénztárnál a beteg minden igényét már kimerítette. Mert mit kezdjen a beteg, a lábbadozó ? Ha egy életet töltött el a maga iparában, miképen kezdjen más iparhoz? Kereseti kilátásai minden más iparban lényegesen csökkentek. Ki kártalanítja őt ezért? A szükség, a nyomor visszakergeti az ólommunkához, míg belepusztul. Tessék a társadalomnak, az államnak vagy akármilyen más fórumnak gondoskodnia arról, hogy az ipara által halállal fenyegetett, abból egész helyesen kitiltott munkás a kitiltás tartamára éhen ne vesszen. Amíg ez meg nem történik, addig az ily rendeletekben megnyilvánuló emberség és altruizmus papiros-humanizmus fog maradni. Angolországban és Svájcban már régebben kártalanítják, az új törvény