Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - XIII. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus (Hága, 1911. szept. 11-16-ig)

Munkásügyi Szemle mosódjanak. Különben az alkoholtőkével szemben teljes volt az egyetértés és nagy lelkesedéssel egyhangúlag fogadták el a kongresszus nemzetközi permanens bizottságának következő határozati javaslatát: »Az alkoholtőkének ama folyton növekedő törekvése, hogy a közvélemény félrevezetésével saját üzleti érdekeit elősegítse, szükségessé teszi a következő kijelentést: az alkoholizmus elleni nemzetközi kongresszusok egyedüli és kizárólagos célja az alkoholizmus leküzdése. Ennélfogva az alkoholtermelés és alkoholkereskedelem érdekeltségének képviselete a kongresszus tárgyalásaiból ki van zárva.« Megjegyzendő, hogy e határozati javaslatot a permanens bizottságban Forel tanár vetette fel, hol egyetlen egy kivétellel általános helyeslésre talált, a kongresszus plénuma pedig vita nélkül, egyhangúlag fogadta el. A kongresszus érdemleges tárgyalásairól kevés a mondani valónk. A kongresszus előkészítése nem volt szerencsés kezekben és így a tárgysorozat és a hozzáfűződő viták egyhangúak és unalmasak voltak. Tulajdonképpeni új dolgot a kongresszus nem hozott. Az egyedüli tisztán tudományos ülést az alkoholos degeneráció jelenleg aktuális kérdése foglalta le. Itt első sorban Forel ismertette mindama kísérleti és klinikai kutatások eredményét, melyek az alkohol degeneráló hatását bizonyítják. Ennek kapcsán Bertholet (Lausanne) hozott új és érdekes adatokat mindkét nem csiramirigyeinek alkoholos elsatnyulására. Wlassak és Hyslop kételyeiket fejezték ki az ezirányú klinikai megfigyelések bizonyító ereje felett és hangoztatták, hogy az elmebetegek és hülyék szüleinek alkoholizmusa is gyakran már az elfajulás tünete. Természetesen felhozták Pearson és Elderton közleményeit is, melyekre nézve a jelenlevő Saleeby kimutatta, hogy e két kutató kísérleti anyaga teljesen alkalmatlan a kérdés eldöntésére. Wlassak szerint az összes ismert adatok közül csakis Bunge adatai azok, melyek az alkohol közvetlenül degeneráló hatását bizonyítani látszanak. Különben a kérdés tisztázva nincsen és újabb kutatásokra és vizsgálatokra van szükség. Hogy az alkohol az egyszer megindított elfajulást óriási mértékben súlyosbítja, ahhoz az összes kutatók szerint kétség nem fér. Ez magában is igazolja a legintenzívebb alkoholellenes küzdelem szükségességét. Az alkoholisták gyógyításának kérdésénél e sorok irója számolt be az alkoholisták psychotherapiájával elért eredményeiről. Hangoztatva az alkoholizmus és a sexualitás psychológiai kapcsolatát, bővebben fejtegette az iszákosok féltékenységének psychológiai alapját. Az alkoholisták gyógyításánál az abstinenciára való nevelést éber suggestióval, egyes esetekben hypnotikus suggestióval tartja célravezetőnek. Ugyané kérdésnél dr. Schellmann (Düsseldorf) közölt érdekes adatokat az alkoholisták gondozó intézeteiről és végül dr. Mendelssohn (Szt. Pétervár) fejtegette behatóan az oroszországi viszonyokat. A kongresszus egyéb tárgyai, mint az alkoholellenes törvényhozás, a parlamentek és hatóságok részvétele az alkoholellenes küzdelemben, az alkohol a kolóniákban, az alkoholista megítélése jogi szempontból stb., érdekesen csoportosított előadásokat hoztak ugyan, azonban úgy ezeknél, mint a hozzájuk kapcsolódó vitánál lényegileg új szempontok nem merültek fel. A kongresszust megelőzőleg a neutrális Good-Templár-rend világpáholya tartotta meg rendes közgyűlését. Külön gyűléseket tartottak azonkívül az absztinens|orvosok nemzetközi szövetsége, a nemzetközi absztinens iroda, az absztinens szociáldemokraták nemzetközi irodája, a prohibiciós világszövetség stb. A következő kongresszus helyéül (1915) Milánó város meghivását fogadták el. Dr. Stein