Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Nemzetközi szociális biztosítási értekezlet. 1911. szeptember 15-16

606 Munkásügyi Szemle Az előadáshoz kapcsolódott hosszú vita során kiemelték annak fontosságát, hogy a beteget, mielőtt a gyógykezelést elhagyná, újra rá kell szoktatni a munkára. Hosszú időbe került, mig elismerték annak fontosságát, hogy a gyógyuló beteggel már magában a gyógyintézetben is végeztessenek munkát, sőt hogy ezt a gyógykezelés kiegészítő részének tekintsék. Ma már a vita csak a körül forog, hogy a beteg által végzett munkáért fizessenek-e bért vagy ne? Érdekes, hogy Simanovszky (Berlin) munkásképviselő határozottan állást foglalt a fizetés ellen. A napirend 3. pontjának tárgyalását külön cikkben fogjuk ismertetni. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete f. é. október 18-án d. u. 5. órakor Szterényi József v. b. t. t. elnöklete alatt ülést tart a Társadalmi Múzeum helyiségében. Tárgy: Jelentés a drezdai nemzetközi szociális biztosítási értekezletről. (Előadó: Kiss Adolf.) Az előadást vita követi. Vendégeket szívesen látnak. Az osztrák szociális biztosítási törvényjavaslatot folyó hó 5-én terjesztették újból a Reichsrath elé. A törvényjavaslat a Bienerth kormánynak (lapunkban már ismertetett) javaslatától csak annyiban különbözik, hogy a bizottság által eszközölt módosításokat figyelembe vette. Ausztriában általában azt hiszik, hogy a kormány csak politikai okokból nyújtotta be a javaslatot s egyáltalán nem szándékozik azt ebben a szövegezésben törvényerőre emeltetni. Építőiparosok a munkásbiztosításról. A magyar építőiparosok országos szövetsége szeptember hó 8-án Kassán tartotta meg ezidei vándorgyűlését, amelyen ismét foglalkoztak a munkásbiztosítás bajaival. Az előadó 6 főbb csoportban állapította meg az iparosok sérelmeit és kifogásait. Ezek szerint panaszolják először a munkásbiztosítás terén meghonosult bürokratizmust, amely a munkaadók zaklatásában, bonyolult kimutatások követelésében keresi legfőbb erényét és melynek következtében oly apparátussal kezelik a munkásbiztosítási ügyet, hogy a befizetett járulékok nagy részét tulajdonképeni céljától elvonják. Második sérelem a paritás, mely igazában nem valósul meg. Harmadszor előadták az építőiparosok speciális sérelmét, a tőkefedezeti rendszert. Negyedik sérelem a pénztári tisztviselők összeférhetetlensége. Ötödik sérelem az autonómiában tapasztalt ellentmondás, vagyis az a hamis autonómia, mely az egyes pénztárak jogkörébe tartozó ügyekbe még az országos pénztárnak és állami hivatalnak is beleszólást ad. Végül hatodik sérelem a családtagok biztosítása, amit az előadó ugyan helyesnek és jónak tart, s csak azt kifogásolja, hogy ennek költségeit, amelyeket az államnak kellene fedezni, az iparosokra hántják. A nagygyűlés ez ügyben a következő határozati javaslatot fogadta el: >Az építőiparosok országos szövetségének kassai vándorgyűlése kívánja, hogy az 1907 : XIX. t.-c.-ben foglalt munkásbetegsegélyezési és balesetbiztosítási törvény gyökeres reformnak vettessék alá, hogy az előbbi kormány által készített javaslat mielőbb a törvényhozás elé terjesztessék, hogy a törvényben az autonómiai elv vagy érvényesíttessék, vagy az egész ügy államosíttassék, hogy az új törvényben a 6 napos járulékkiszámítás biztosíttassák és hogy végül a kereskedelmi kormány által előterjesztendő javaslat véleményadás végett az érdekelt szakköröknek kiadassék.« Az erdei munkások biztosításának sokat vitatott kérdését a most már kialakult gyakorlat szellemében döntötte el a kolozsvári kir. ítélőtábla. Kimondotta ugyanis, hogy ha a munkaadó erdei kitermelési vállalata összefügg gőzfürészgyárával, az erdőben végzett munkálat nem pusztán gazdasági művelet, hanem a munkaadó szempontjából az 1907. XIX. t.-c. 1. §. 2. pontja szerint ipar-, illetve vállalkozásszerűen űzött kereseti foglalkozásnak minősíthető. így tehát az ily erdei kitermelésnél alkalmazott munkások betegségi biztosítási kötelezettség alá esnek. Elvi határozatok. Az ügyvédi kamarák alkalmazottai betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek, kivéve ha az 1907. évi XIX. t.-c. 10. §-a értelmében a reájuk nézve érvényben álló szolgálati rendtartás szerint betegség esetén illetményeik részükre a betegség kezdetétől számítva legalább 20 héten át kijárnak. (K. M. 1911. évi szeptember hó 13-án. 40.338/VI. D. szám.)