Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Nemzetközi szociális biztosítási értekezlet. 1911. szeptember 15-16

Munkásügyi Szemle 601 SZEMLE. MUNKÁSDIZTOSÍTÁS. ^Nemzetközi szociális biztosítási értekezlet. (1911. szeptember 15—16.) SS A Comité permanent international des assurances sociales és a Deutsches Komitee für internationale Sozialversicherung, a drezdai közegészségi kiállítás vezetőségének felkérésére folyó évi szeptember hó 15.és 16-án Drezdába egybehívták a második nemzetközi munkásbiztosítási értekezletet. Napirendje a következő' volt: 1. Rendszabályok az üzemi balesetek, az ipari megbetegedések és a népbetegségek megelőzésére. 2. Az üzemi balesetek, az ipari megbetegedések és a népbetegségek gyógyításának módszerei. 3. Az állami kötelező biztosítás és a magánbiztosítás közötti kapcsolat, az eddigi gyakorlati eredmények alapján s ezek továbbfejlesztése egymás kiegészítésére és tökéletesítésére. A napirendre tűzött tárgyak fontossága és gyakorlati érdeke, nemkülönben a drezdai egészségügyi kiállítás tanulságai nagy számú résztvevőt biztosítottak az értekezletnek. Európa összes államai, az EgyesültÁllamok és Venezuela szakférfiai gyűltek össze. A magyarországi bizottság tagjai is nagy számban vettek részt. ]elen voltak: dr. Mentsik Ferenc, az állami munkásbiztosítási hivatal és a magyarországi bizottság másodelnöke, dr. Fáy Gyula min. osztálytanácsos, a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár igazgatója, dr. Barna Károly, a D. G. T. főfelügyelője, Lukács József vezérigazgató, az orsz. pénztár alelnöke, Sarkadi Ignác az országos pénztár és Kiss Adolf a budapesti munkásbiztosító pénztár igazgatója, dr. Friedrich Vilmos és dr. Hahn Dezső főorvosok, Somló Jenő, dr. Sasvári József és dr. Hajnik Emil pénztári titkárok és Lóránt Henrik a szombathelyi pénztár igazgatója. Az értekezletről a szász királyság hivatalos lapja kiemelte, hogy a kiállítás alkalmából Drezdában tartott és tartandó összes nemzetközi kongresszusok között a legfontosabb s legtöbb figyelemre méltó. Az értekezlet tényleg minden tekintetben megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak, megjelölte a szociális biztosítás további fejlesztésének irányát s minden résztvevőben felébresztette a kívánságot, aminek az állandó bizottság kifejezést is adott, hogy lehetőleg évenként gyűljenek össze a szakférfiak s az érdekeltségek képviselői ily intim jellegű s gyakorlati célokat követő tanácskozásokra. Az értekezletet gróf Posadovsky-Wehner, volt birodalmi államtitkár, a konferencia tiszteletbeli elnöke nyitotta meg, a szociálpolitikai tevékenység védelmében elmondott beszéddel. Néhány évvel ezelőtt, mondotta, egy szociálpolitikai kongresszuson, ahol a jelenlegi szociálpolitikai irányelvek és munkálatok céltudatos folytatásáért szállott sikra, olyan ellenvetések is hangzottak el, hogy nem a szociálpolitikával való foglalkozás a jelenkor követelménye, hanem sokkal inkább az önsegélyezési irányelvek népszerűsítése. Mert ha van egy népben életerő, így szólott az ellentmondás, úgy nem szabad mindenben az államhatalom közbelépését várnia, hanem sokkal inkább az önerejére, az önsegélyre kell támaszkodnia. Ámde gazdasági életünk olyan irányban fejlődött, a megélhetési viszonyok olyan súlylyal nehezednek az egyesek vállaira, hogy nem mindig vagyunk abban a helyzetben, hogy önmagunkon segíthetnénk. Ilyenkor áll azután be az az idő, amidőn az állam erős kezének kell beavatkoznia, hogy megszüntessen