Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Nemzetközi szociális biztosítási értekezlet. 1911. szeptember 15-16

602 Munkásügyi Szemle olyan bajokat, melyekkel szemben az egyesek tehetetlenül állanak és amelyeknek csak szociálpolitikai berendezésekkel lehet elejét venni. Az emberi természet általános, jellemvonása az, hogy mindenki javítani igyekszik gazdasági helyzetén. És ha egyesek közös gazdasági érdekből egyesülnek, kifejlődik az osztályharc, az osztályellentét. Egyes nemzetek is törekszenek, hogy gazdasági helyzetüket minél inkább megjavítsák. A nemzetek közötti ezen gazdasági harcot a világpiac versengésének szoktuk nevezni. Ám ezen gazdasági harcoknak káros következményei is vannak, melyeket a szociális törvényekkel kell a lehetőség szerint ellensúlyozni. Nincs állam és nincs olyan község, mely egészséges szociálpolitikát űzhetne akkor, amidőn ez nem egészséges gazdasági alapokon nyugszik. Keresnünk kell tehát azt a módot, melylyel a gazdasági élet három faktorát és pedig a tőkét, a vállalkozási kedvet és a munkaerőt a törvényhozás által egymáshoz közelítsük, abból a célból, hogy közöttük egészséges közvetítési alapot találjunk. A mi törekvésünk az, hogy a szociálpolitikai törvényeket nemzetközi alapon szabályozzuk s a gazdasági életnek egyik tényezőjét, a termelési költségek megterhelését, szociális biztosítással lehetőleg igazságosan elosszuk. A gazdasági harcok sohasem fognak megszűnni, míg gazdasági fejlődés lesz, és épen azért a szociálpolitika is kimeríthetetlen. Azt hiszszük, hogy becsületes szociálpolitikával az ellentéteket enyhíteni és olyan viszonyokat lehet teremteni, melyekben a gazdasági harcok nem járnak okvetlenül gazdasági károsodással. Gróf Posadovsky megnyitó beszéde után áttértek a konferencia napirendjére, melynek első pontja volt az üzemi balesetek, az ipari és népbetegségek elleni óvóintézkedések. Dr. Hartmann titkos tanácsos, a birodalmi biztosítási hivatal tanácselnöke, előadásában rámutatott arra a körülményre, hogy az üzemi balesetek és megbetegedések nagy része kellő elővigyázat mellett elkerülhető volna. Épen ezért a munkásvédelmi intézkedések a humanizmus elemi feladatai közé tartoznak. A legnagyobb kitartással kell tökéletesíteni ezeket, már csak azért is, mert ezáltal úgy a munkásnak, mint a munkaadónak súlyos gazdasági károsodása előzhető meg. Az illetékes hatóságok által már eddig is életbeléptetett munkásvédelmi intézkedések szaporítása és javítása, a munkásvédelmi berendezkedések tökéletesítése, ismertetése, előadások, irodalom, kiállítások és múzeumok útján és végül az üzemeknek szakértők által való felügyelete már eddig is nagy sikerekkel jártak e téren. Hogy még nagyobb eredmények legyenek elérhetők, ahhoz szükséges a már eddig meglevő intézkedések különböző irányban való kiegészítése. Elengedhetetlen feltétele példáúl a már meglevő intézkedések keresztülvitelének állandó felügyelete. A munkásvédelmi berendezkedéseket olyan irányban kell tökéletesíteni, hogy az életet vagy egészséget fenyegető veszélyek ellen a munkás már az építés és üzemberendezés módja által is meg legyen védve. Épen ezért a gyárosokat és szállítókat törvényben kell kötelezni arra, hogy az általuk gyártott vagy szállított árukat csak az előirt módon készíthessék, illetve hozhassák forgalomba. Az eredmény tekintetében nagy fontossággal bir maguknak a munkásoknak közreműködése. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy ezen munkásvédelmi szabályoknak egyszerű ismertetése nem elegendő arra, hogy a munkás figyelmét állandóan lekösse. Azért minden más eszközt is, nevezetesen a bizalmi férfiak közvetlen figyelmeztetéseit, gyakori ismertető előadásokat, munkásvédelmi múzeumok látogatását, vándorkiállítások rendezését, továbbképző iskolák előadásait, a munkásvédelmi előadásoknak a tanonciskolák sorrendjébe való felvételét, röpiratokat és figyelmeztető falragaszok alkalmazását és végül a munkásvédelmi berendezkedések tökéletesbítését célozó pályadíjak kitűzését is fel kell használni arra, hogy az egyes munkások figyelmét és érdeklődését folyton ébren tartsuk. A munkásvédelmi rendszabá-