Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 19. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?

600 Munkásügyi Szemle fizetését függőben ne tartsa. Sőt a fentebb már idézett 118. §. harmadik bekezdésében felemlített, nem is a munkaviszonyból eredő követeléseinek biztosítására beszámítás útján jog szerint is felhasználhatja a munkaadó az óvadék céljaira függőben tartott bért és pedig tekintet nélkül arra, hogy végrehajtási jogunk szerint lefoglalható-e az, vagy sem. Kitűnik ezekből, hogy a megszolgált munkadíjból még nem létező károk biztosítására szolgáló, sok visszaélés csiráját magában hordó óvadékképezés gyökeresen tulajdonképen csak úgy akadályozható meg, ha a bérfizetési határidőket maga a törvény állapítja meg. így tette lehetetlenné a német kereskedelmi törvény 64. §-a azt, hogy a hatálya alá tartozó alkalzottak megszolgált munkadíját a munkaadó a törvényben megállapított fizetési napon túl óvadék címén veszélyeztethesse. A fizetési határnapoknak törvényben való megállapításával az óvadékképezést, egyáltalán a bér függőben tartását nem kell éppen feltétlenül lehetetlenné tenni. A fizetési határnapok szabatos megállapítása mellett is, ha nem is általános szabályként, de a munkaviszony természete szerint kivételképpen megengedhető az esedékes bér egy részének óvadékul való visszatartása. De ez is csak további korlátozások mellett. Nem elég azt mondani, hogy ha úgysem lehet beszámítás és visszatartás céljára felhasználni, miért ne engedjük meg az e célra fel nem használható bérnek is függőben tartását. Ellenkezőleg azt kell mondani, hogy, ha úgy sem használhatja fel saját biztosítására a munkaadó a beszámítás alól kivett munkabért, miért tarthassa akkor egyáltalán függőben annak kifizetését. Meg kell tehát tiltani feltétlenül a beszámításra nem használható munkabér függőben tartását és pedig annál inkább, mert ez a beszámítási tilalom célzatának megkerülését jelenti és indító oka csak rosszhiszeműség lehet. De még ez sem elég. Nem engedhető meg az, hogy a jövőbeni esetleges károk biztosítása céljából a munkavállaló becsülettel megszolgált bérének túlnagy részéről lemondani kényszerüljön. Az egy-egy bérfizetés alkalmával a jövőbeni, esetleges károk fedezésére fenntartott összeg a dolog természete szerint nem lehet akkora, mint az, melyet a törvény a beszámítás céljaira, már elkövetett kárért, bocsát rendelkezésére a munkaadónak; és pedig annyival kevésbé, mert az egymásután huzamosan gyakorolt függőben tartás úgyis oly összegű biztosítékot teremthet a munkaadónak, mely egyáltalán nem áll arányban a tőle fizetett munkadíjjal. Már pedig a törvény nem nyújthat segédkezet ahhoz, hogy a munkaadó saját biztosítékát első sorban is ne a munkafeltételek méltányos megállapításában, hanem a megállapított munkafeltételeknek saját javára való méltánytalan kiforgatásában kereshesse. Meg kell tehát állapítani a törvényben az egy-egy bérfizetés alkalmával függőben tartható bér maximumát és pedig arányban az illető fizetési időben esedékes bérrel; az alkalmaztatás természete szerint meg kell állapítani továbbá magának a bérfizetés függőben tartása útján képezhető óvadéknak maximumát is (1. pl. az ipartörvénytervezet 343. §-át, a német ipari rendtartás 119/a §-át). Ha pedig figyelembe vesszük, hogy az óvadékképezés megengedésének csak egy célja lehet, az t. i., hogy az a munkaadó jövőbeli követeléseinek biztosítékául szolgáljon; nem célja azonban az óvadékképezésnek, sőt ellenkezik is azzal, hogy a munkavállaló megszolgált, de függőben tartott bére a munkaadó rendelkezése alatt az ő vállalatának és személyes megbízhatóságának kockázatát is viselje: az e részben eddig kifejezett kívánalmakat ki kell egészítenem végül azzal is, — és ez a kívánalom már nemcsak a bér függőben tartása útján képezett, hanem a munkavállalónak minden, készpénzben vagy értékpapírokban letett óvadékára is kiterjed — hogy az óvadékot, bár zálogjogának elismerése mellett, ne maga a munkaadó, hanem közhitelű személy, helyesebben — éppen úgy, mint az árvapénzeket — közhatóság, leghelyesebben pedig maga az állam kezelje.