Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - A mezőgazdasági cseléd helyzete

Munkásügyi Szemle 587 körülmény, hogy felhatalmazást nyer más munkások beállítására, sem az, hogy más üzemben is dolgozik. Ezért meg kellett állapítani M. G. biztosítási kötelezettségét és a panaszt elutasítani. BALESETBIZTOSÍTÁS, jogerősen megítélt járadék utólagos megtámadása. A német birodalmi törvényszék 1911 május 18-án kelt ítélete, ítélet: Felperes keresetével elutasíttaíik. Indokolás: X. kőbányamunkás munkaadójának egyik kőbányájában annak idején balesetet szenvedett. A bíróság állandó munkaképtelenséget állapított meg és a munkaadót — a törvénynek megfelelő rendelkezés alkalmazásával — a balesetet szenvedett évi keresetének fele erejéig megállapított járadék fizetésére kötelezte. A munkaadó a jelen ítélet alapját képező keresetében azon megokolással, hogy a balesetet szenvedett sörárúsítás révén újabban annyi keresetre tett szert, mely legalább is annyi, mint azon kereset, melyre mint bányamunkás szert tett, a járadékfizetés alól való felmentését kérelmezte. A bíróság ezen keresetnek helyt nem adhatott a következő indokokból. Alperes azon balesetet, melynek következtében felperes évi járadék fizetésére köteleztetett, mint bányamunkás szenvedte el. Megállapítást nyert alperesnek, mint bányamunkásnak a baleset következtében beállott állandó munkaképtelensége, amely munkaképtelensége elbírálásán nem változtat az a körülmény, hogy a balesetet szenvedett munkaképtelensége folytán nyert szabad idejét valamely más foglalkozási ág űzésére használja fel. Felperes keresetének megokolásában hivatkozott arra is, hogy a panaszlott új foglalkozásában a söröskocsi elé fogott lovak megbokrosodása következtében újabb és olyan mérvű balesetet szenvedett, mely ugyanolyan munkaképtelenséget okozott, mint az első, a bányában elszenvedett és így ha az első baleset nem is történt volna, mégis fönnállana munkaképtelensége. Ez alapon is kérte a járadékfizetési kötelezettség alól való fölmentését. A bíróság bár méltányolta azt a fölfogást, hogy ha az ítélet előre feltételezhette volna a második baleset bekövetkezését, úgy esetleg csak eddig az időpontig állapíthatta volna meg a járadékot, azonban mindenesetre elsősorban bizonyítandó az, hogy a második baleset akkor is bekövetkezett volna, ha az első meg nem történik. Ez pedig nem bizonyítható, minthogy nem tehető fel, hogy panaszlott, ha a kőbányában baleset nem éri, sörfuvarozással foglalkozott volna. Másrészt pedig föltehető, hogy éppen az első baleset következtében megcsökkent testi ereje okozta azt, hogy a megbokrosodott lovakat nem tudta fékentartani és így a második baleset bekövetkezett. A bíróság ezen indokok alapján utasította el a kereseti kérelmet. Műkéz nem tartozik az 1907. évi XIX. t.-c. alapján nyújtható gyógyászati segédeszközök közé. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1911. évi augusztus 17-én kelt 1911. I. bal. II. 6J6. számú ítélete. Ítélet: A választott bíróság M. V. igénylőt műkéz kiszolgáltatása iránti kérelmével elutasítja. Indokok: I. Igénylő a m. kir. államvasutaknál mint pályafelvigyázó-jelölt volt alkalmazva, de a nyugdíjintézet vagy nyugbérpénztárnak nem volt tagja és így az 1907: XIX. t.-c. 3. §-ának 15-ik pontja és a 10-ik §-a értelmében balesetbiztosítási kötelezettség alá esett. Igénylő 1910. évi január hó 5-én elszenvedett üzemi baleset alkalmával többféle sérülést szenvedett és egyéb sérüléseken kivül a jobb alsó karját is elvesztette. Az igénylő ezen utóbbi sérülés elpalástolása végett műkéz kiszolgáltatását kérte; ezzel a kérelmével azonban a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár a 17889/1911. sz. határozatával őt elutasította, indokolván ezt azzal, hogy a műkéz a munkaképességet nem pótolja, hanem csak egy egyszerű kozmetikai eszköz, amely csak optikai csalódás keltésére szolgál. Az igénylő ezen határozat ellen felebbezetí és kérelmét fentartotta. II. A bíróság elfogadta irányadóul az orvosszakértőnek azt a véleményét, hogy a műkéz az elvesztett munkaképesség pótlására nem alkalmas. Ezt a körülményt pedig szem előtt tartva, az igénylő kérelmét teljesíthetőnek nem találta. Ugyanis az 1907: XIX. t.-c. 50. és 70. §-ai értelmében a baleset folytán