Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - A mezőgazdasági cseléd helyzete

588 Munkásügyi Szemle megsérült biztosított tag gyógyászati segédeszközre tarthat igényt. Magából ezen elnevezésből, valamint az 50. §-ának 2-ik pontjában példaképen felsorolt gyógyeszközökből megállapítható az, hogy a törvény csakis oly eszközöket értett gyógyeszköz elnevezés alatt, melyek az egészségi állapot javítására vagy egyes testrészek használhatóságának fokozására alkalmasak. Ámde a műkéz az egészségi állapotot nem javítja és a csonka kéz használhatóságát nem fokozza — ennélfogva azt gyógyeszköznek tekinteni nem lehet. A műkéz csak arra lehet alkalmas, hogy a felületes szemlélő előtt a kar vagy kéz csonka voltát elfödje — ámde az 1907: XIX. t.-c. nem tartalmaz olyan intézkedést, amely az ilyen célokra szolgáló eszközökre vonatkozó igényt megállapítaná. Ezen okoknál fogva igénylő kérelmének helyt adni nem lehetett. MUNKAVISZONY. Vasárnapokon teljesíteti munkáért bér fizetendő, ha nem történt kifejezett lemondás a munkabérről, A wieni iparbiróság 1910. május 31-én kelt Cr. V. 533/10. sz. ítélete. ítélet: Panaszosnak négy vasárnapon át teljesített munkáért igényelt külön munkadíjat a bíróság 10 K részösszegben megítélte. Indokolás: Panaszlott előadása szerint is a szerződés megkötésénél a vasárnap teljesítendő munkáról szó nem esett ugyan, de minthogy a panaszos az általa vasárnaponként tényleg teljesített munkákra minden kényszer nélkül, önként vállalkozott és alkalmazása egész ideje alatt nem is kérte az érte járó munkadíjat, panaszlott a követelés elutasítását kérte. A bíróság ezzel szemben a panaszosnak azon, a munkaadó kérdésére tett kijelentését, mely szerint »vasárnap nincs egyéb munkája* nem vette bizonyítékául annak, hogy panaszos a vasárnapi munkára ingyen vállalkozott volna. Az a tény, hogy panaszos a külön munkadíjat nem követelte mindjárt, perdöntő körülmény lehet ugyan, de csak azon esetben, ha a követelés elhallgatása huzamosabb időn keresztül történik. Jelen esetben azonban más körülmények forognak fenn. Az alkalmazás próbaidőre szólt, és így érthető, hogy a panaszos nem követelte rögtön a külön munkadíjat, mert feltehető, hogy a hónap végére várta az elszámolást. Azon körülmény, hogy a felmondás már a hónap közepén történt, még jobban megokolja azon föltevést, hogy panaszos a hónap végére várta, vagy remélte a teljes elszámolást és így hallgatásából semmikép sem lehet következtetni arra, hogy a külön munkadíjról eleve lemondott volna. Ennélfogva a biróság a négy vasárnapon át teljesített munkáért a külön munkadíjat megítélte és minthogy ennek összege szerződésileg meg nem állapíttatott, a Polgári Törvénykönyv 1152. §-ának a) és b) pontjai szerint a biróság által volt megállapítandó. A bér megállapításánál a biróság figyelembe vette a megállapított hetibért, a hétköznapokon teljesített munka időtartamát, és azt, hogy a vasárnap teljesített munka a hétköznapi munka tartamának egyharmadánál csak valamivel hosszabb, végül pedig azt, hogy a vasárnap végzett munka a hétköznapinál jobban díjazandó és ezért vasárnaponként 2 K 50 fillért megfelelő bérnek talált. Munkástársak felhívása felmondásra nem ok azonnali elbocsátásra. A wieni iparbiróság 1910. szeptember 7-én kelt Cr. IV. 1533/10. sz. ítélete, ítélet: Panaszos munkásnő felmondási időre járó keresetének a biróság helyi adott. Indokolás: Bebizonyítást nyert ugyan azon állítás, hogy panaszos munkástársnőit tömeges felmondásra buzdította fel azon célzattal, hogy ezáltal magasabb munkabért erőszakoljanak ki a munkaadótól. A biróság azonban nem látott ebben törvényes okot a rögtöni elbocsátásra. Felmondani ugyanis minden munkás nak jogában áll, és panaszos azzal, hogy társnőit is erre igyekezett rábírni, törvénybe ütköző dolgot nem követett el. A felmondásra való rábeszélésből sem hűtlenség, sem engedetlenség meg nem állapítható, minthogy a bérviszony megváltoztatására irányuló törekvések nem érintik az alkalmazottól megkövetelt hűséget, figyelemmel arra, hogy a munkás hűsége nem vonatkozhatik másra, mint hogy munkáját a legnagyobb lelkiismeretességgel és a munkaadó hasznára és előnyére végezze el.