Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - A mezőgazdasági cseléd helyzete

586 Munkásügyi Szemle JOGGYAKORLAT l — i JOGGYAKORLAT I ••• I 1 JOGGYAKORLAT DETEGSEGÉLYEZÉS. Biztosításra kötelezett munkaviszony nem forog fenn, ha az alkalmazott a foglalkozásba lépéskor azt tiltó betegségben szenved. A brombergi Landgevicht 1910 december 6-iki ítélete. ítélet: Panaszos keresetével elutasíttatik. Indokolás: Panaszos 1909. év március hó 27-én mint kisegítő szakácsnő lépett alkalmazásba. Ugyanezen év április 1-én mint beteg gyógykezelésre jelentkezett. Minthogy azonban megállapíttatott, hogy panaszos már alkalmazásba lépése előtt bőrbajban szenvedett, a pénztár megtagadta az orvos által elrendelt gyógykezeltetést. Panaszost atyja gyógyintézetbe vétette föl és a gyógykezelés költségeit a pénztártól követelte. A pénztár az igényt elutasította. Az ítélkező tanács úgy találta, hogy a pénztár és az elsőbiróság álláspontja helyes. Megállapítható ugyanis, hogy panaszosnak szakácsnői foglalkozásra való lépése komolyan nem vehető kísérlet, minthogy bebizonyítottnak vette a bíróság, hogy a panaszos már állásbalépése előtt is szenvedett ragályos bőrbajban, mely arcán mint egy ötkoronás nagyságú hámló bőrkiütésben jelentkezett és amely betegség eleve kizárta lehetőségét annak, hogy valamely szállodában mint szakácsnő működjék. Ezen feltevést X. orvosszakértő véleménye megerősítette. Megállapítható volt tehát a panaszosnak már állásba lépése előtt a betegsegályezési törvény értelmében vett munkaképtelensége. A törvény értelmében munkaképtelennek tekintendők mindazok, kiket betegségük azon foglalkozások teljesítésében akadályoz meg, mely foglalkozások alapján az illetők biztosítási kötelezettség alá esnek. Azon a panaszos által ellenvetett körülmény, hogy betegsége dacára egyéb munkákat el tud végezni, nem befolyásolja a jelen esetben megállapított munkaképtelenséget, mert ha ezen felfogás helyes volna, bármely munkaközben beteggé lett biztosításra kötelezettől meg lehetne tagadni a betegsegélyt azzal, hogy más munkára esetleg még alkalmas az illető. Ez pedig a törvény intencióival nem egyeztethető össze. Alkalmazott vagy vállalkozó ? A bajor közigazgatási bíróság 1910 június 13-án kelt határozata. Határozat. A panasz elutasíttatik. Indokolás. M. G. Gebrüder K. fűrésztelepén 1907 május havától fa szállításával, favágással és hasonló munkákkal foglalkozott. M. G. 1908 március 6-án megbetegedett, 1908 április 8-ig munkaképtelen volt és a községi biztosítópénztártól betegsegélyt kért. A. város tanácsa az elsőfokú hatóságtól döntést kért arra nézve, vájjon M. G. biztosításra kötelezett volt-e vagy sem, mert Gebrüder K. azt vitatta, hogy M. G. önálló vállalkozó és nem alkalmazott, tehát nem biztosításra kötelezett. Az elsőfokú hatóság megállapította a biztosítási kötelezettséget és a törvény alapján a felmerült kiadások visszatérítésére a bejelentést nem eszkÖzlő munkaadót kötelezte. Az e határozat ellen beadott panasznak helyt adni nem lehetett. Gebr. K. cég panaszában főleg azzal érvel M. G. vállalkozói minősége mellett, hogy M. G. gyakran 8—14 napra megszüntette saját munkálkodását a cég üzemében, és munkáját az általa alkalmazott emberekkel végeztette. Teljesen szabad keze volt e munkások fizetésénél és azzal, hogy e munkásoknak kevesebbet fizetett, mint amennyit a cégtől kapott, tényleg vállalkozói hasznot ért el. A bíróság az elsőfokú határozattal egyezően lényegtelennek tartotta azt a körülményt, hogy M. G. néhányszor félbeszakította munkáját s lényeges körülmény az, hogy M. G.-t Gebrüder K. cég, illetve ennek előmunkása állította munkába, hogy az M. G. által végzett munkák közönséges napszámosmunkák és e munkákat M. G. a segítségül vett többi munkással egyenlően végezte. Nem lehet tehát szó vállalkozói kockázatról és vállalkozói haszonról sem. Abból, hogy M. G. a munkák nagy részét a segédmunkásokkal végeztette, egyébként hasonló munkákkal harmadik üzemben foglalkozott, M. G. vállalkozói minőségét megállapítani nem lehet. Nem változtat valakinek alkalmazotti minőségén sem az a