Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - A mezőgazdasági cseléd helyzete

Munkásügyi Szemle 583 érzi helyzete tarthatatlanságát és előbb vándorol ki. A bekövetkezendő válság elkerülhető, ha a magyar gazdaközönség akadályokat nem gördítene a mezőgazdasági munkásság politikai megerősödése, gazdasági helyzetének javulása elé. A kivándorlásnak talán ez volna az egyetlen hathatós ellenszere. Igaz, hogy erre a belátásra kissé messzebb tekintő, kissé szélesebb Játkörű nemzetgazdasági politika juthat csak el, mint amely eddig egyedül uralkodó politikája volt a magyar gazdaközönségnek, a magyar nemzet sorsát intéző eme legnagyobb hatalmi rétegnek. Munkásmozgalmak és a drágaság. Statisztikai alapos tanulmányok bizonyítják, hogy az elsőrendű szükségletek árai sokkal nagyobb mértékben, sokkal rohamosabban drágulnak, mint ahogy a munkabérek emelkednek. Meglehetősen tendenciózus és legalább is tájékozatlan tehát az az irodalmi és közéleti irányzat, mely az általános drágulást kizárólagosan vagy túlnyomó mértékben a munkabérek emelkedésére akarja visszavezetni. A munkabérek emelkedése alig tesz ki nálunk az utolsó évtizedben 20—30%-ot, az élelmiszerek emelkedése két- sőt háromszor annyit. A vesepecsenye kilogrammjának ára Budapesten 1900-ban 3 K 80 f volt, most 5 K, a leveshús ára 1 K 70 f-től 2 K 20 f-re emelkedett, a tej literje 1900-ban 21 f volt, most 30—32 f. A paradicsom kilója 9 f volt, most 16 f. A burgonya kilója néhány hét alatt 12 f-ről 20 f-re szökött fel. A hivatalos árjegyzés szerint 1911. szeptember hó 15-én Dudapesten a leveshús ára 2 K 20 r, a sertéskaraj 2 K 60 f-ről 2 K 80 f-re, a tej literje 30 f, fehér kenyér kilója 40 f, tojás 20 darab 2 K, burgonya kilója 20 f, káposzta darabja 39 f, cukor kilója 1 K 12 f. A kenyér, a káposzta, a burgonya is elérhetetlen fényűzési cikk lesz ma-holnap a lakosság nagy részénél. A bécsi sajnálatos »drágasági« zavargás érthető megnyilvánulása az éhségtől rettegő vagyontalan népességnek. A munkabérek emelkedésének ehhez a dráguláshoz igazán alig van köze. Mélyreható és széles látkörű hatósági akcióra volna szükség, hogy a drágaság okai megszüntethetők legyenek. A magyar magántisztviselők nyugdíjügye sürgős rendezésre szorul. A legnagyobb nyugdíjintézmény, a Magántisztviselők Országos Nyugdíjegyesülete 18 éve áll fenn. Nyolcmillió korona vagyona van. Baja az, hogy magasak a járulékok, melyeket szed, hogy taglétszáma aránylag kicsiny. Sok magántisztviselő tagja a magyarországi munkások rokkant- és nyugdíjpénztárának, melynek díjtételei aránylag nem magasak. De ez egyesület matematikai bázisának kérdése, néhány komoly szakember állítása szerint, beható vizsgálatra szorul. A vállalatok által fentartott nyugdíjpénztárak kérdése pedig nagyon is megérdemelné, ha behatóan foglalkoznék vele az érdekeltek érdekképviselete, de a felügyelő hatóság is. A befizetések kit illetnek, ha az alkalmazott más vállalat szolgálatába lép, mi történik az alkalmazottakat illető nyugdíjpénztári vagyonnal, ha a vállalat feloszlik, tönkre megy? A viszonyok itt sok helyen teljesen tarthatatlanok. Előfordult, hogy a vállalat a nyugdíjpénztár vagyonát egyszerűen könyvelési tételként kezelte, a valóságban a vagyonnak nyoma sem volt. Az ausztriai törvényes rendezése a nyugdíjügynek nem elégíti ki az érdekeltséget. De a magyar viszonyok oly tarthatatlanok, hogy akármilyen törvényes rendezése a kérdésnek sokkal különb állapot volna, mint a rendszertelenség, az erők szétforgácsolásának, a jogbizonytalanságnak mai állapota. A magántisztviselők kulturszegény társadalmunkban jelentős értelmi és gazdasági értéket képviselnek. Legelemibb joguk az, hogy a törvényhozás a nyugdíjbiztosítás törvényes rendezésével legkiáltóbb bajaikon segítsen. Budapesti sütőmunkások és kárpitosmunkások bérmozgalma. Kétszeri kizárás, továbbá hosszú, hatósági békéltető akció után, miután az a kísérlet, hogy a sütőmunkások szakszervezetének mellőzésével az előmunkások útján kíséreljék meg a munkásokkal való megegyezést, nem vezetett eredményhez, végre mégis fegyverszünet állott be. Az összeütközés pontja, a mesterek munkaközvetítője megmarad, de megmarad a munkások 8-tagú ellenőrző bizottsága is. Bérjavítást a munkások nem értek el, a mesterek álláspontja az egész vonalon érvényesült, enyhítve azzal, hogy egyelőre csak félévre és próbaképen működik a mesterek munkaközvetítője és hogy a jövőben két korona heti béremelést és az éjjeli munka kiküszöbölését megígérték a munkaadók.