Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - A mezőgazdasági cseléd helyzete

582 Munkásügyi Szemle államokban. A gazda megverheti cselédjét. Ha ez a szolgálatból emiatt távozik, a rendőrség visszahozza. Az 1854-iki porosz törvény a szolgálati vétségek büntetéséről szól és drákói szigorral alkalmazzák még ma is. Porosz bíró 15 márka pénzbírságra és a költség viselésére ítélt cselédet, ki a gazda ama kijelentésére, hogy »fogja be a száját, különben úgy vágom nyakon, hogy a fogai kirepülnek«, azt merte felelni, hogy »ő is beszélhet addig, amíg a báró úr«. A porosz törvény a sztrájkra való összebeszélést egy évig terjedhető fogházzal sújtja. A mi törvényünk modernebb — de csak keltében, nem szellemében. A magyar mezőgazdasági munkás bére még mindig nagyon alacsony, alacsonyabb mint a közvetlenül szomszédságunkban levő államoknál. Élelmezési és lakásviszonyai megdöbbentők. A drezdai kiállításon Budapest székesfőváros állította ki azokat a kenyérfajtákat, melyeket Magyarország népe fogyaszt. Az acélos búzát, a világ legelső búzáját termő, ebben a Kánaánban a földmíves munkásnép olyféle kenyeret eszik, hogy megiszonyodva utasítaná vissza a barlanglakó vadember is. Hivatalos megállapítást nyert, hogy magyar és román falvakban a földmíves munkásnép fakéreg lisztjét keveri kukuricaliszttel és ebből süt nyomorúságkenyeret. A gazdasági munkás helyzete csak akkor változhatik meg igazán, ha állampolgári jogait ő is szabadon gyakorolhatja. Ha egyesülési és gyülekezési joga egyenlővé tétetik a többi állampolgár jogaival. Ha szervezetekbe szabadon tömörülhet. Ha a munkásbiztosítás teljes mértékben, teljes egyenlőség alapján terjesztetik ki a mezőgazdasági munkásra is. Ismerjük a nehézségeket, melyek a mezőgazdasági munkás természetéből, a lakóhelyek szétszórtságából, az érdekelt munkásréteg életviszonyaiból erednek. De mindezek a nehézségek íegyőzhetők, leküzdhetők szerencsésebb formában, mint ahogy a mezőgazdasági munkások betegbiztosítását a német törvény a vidéki betegpénztárak »Landkrankenkassen« rendszerével megoldotta. A manchesterizmus, a teljes önsegély elve nem vihető keresztül a mi gazdasági munkásságunknál. A mi mezőgazdasági munkásnépünk anyagi ereje oly minimális, hogy a kereső betegsége vagy balesete esetén feltétlenül összeroppanna az egész család anyagi exisíenciája. A családtag betegsége esetén egyszerű a kérdés. Azt nem gyógykezelteti saját költségén, mert ahhoz nincs pénze. A gazdasági és cselédpénzíár fakultatív, nem kötelező. Amit a törvény a biztosítás ellenértékéül akkor, ha munkában van a cseléd, nyújt, összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint amit az 1907 : XIX. nyújt az ipari munkásnak betegség vagy baleset idején. Pedig a mezőgazdasági munkásnak is fáj ugyanaz, ami az iparinak. Étvágya nem kisebb, éhsége nem kevésbé kinzó, betegsége ugyanazokat a tüneteket váltja ki és ugyanazokra a gyógyszerekre gyógyul. Miért ne lehetne a munkásbiztosííást a mezőgazdasági cselédekre ugyanabban a mértékben és ugyanabban a formában kiterjeszteni, mint ahogy az ipari munkásságra törvényes garanciákkal kiterjesztetett. A technikai nehézségeik leküzdhetők. Nagy nehézség a mi gazdaközönségünk erős konzervativizmusa és a törpegazdász iparág nyomorúságos gazdasági helyzete, mely e réteg megterhelését munkásbiztosítási járulékokkal nehéz problémává teszi. Nagy nehézség, hogy a konzervatív gazdatársadalom döntő politikai súlya és befolyása a közvéleményt formáló sajtóra szinte lehetetlenséggé teszi még e kérdés elfogulatlan és tudományos fejtegetését is. Pedig a konzervativizmus helytelen értelmezése az ilyen felfogás. A gazdasági munkásság helyzete tűrhetetlenné lesz, a kivándorlás ezzel nő. A kivándorlás előbb-utóbb a munkabérek emelkedéséhez fog vezetni és ezzel a gazdasági cseléd helyzetének javulásához. De addig súlyos erőveszteség éri a magyar mezőgazdaságot, és különösen a magyarságot, mert az értelmesebb és valamivel nagyobb igényű magyar mezőgazdasági munkás előbb