Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - A gyermekek járadéka

568 Munkásügyi Szemle vagy után köttetett-e, miután a törvény csak törvényes gyermekekről általában rendelkezik s mert különben is még a házasságon kívül született gyermekek is igényjogosultak. Az igény mértéke az elhalt beszámítható keresetének 15(,/o-a, illetve, ha a másik szülő is elhalt, vagy később elhal s így a gyermek teljesen árván marad, úgyszintén akkor, ha a túlélő szülő nem gondoskodik a gyermekről, 30()/ü-a. Nézetem szerint a zárjelbe foglalt »elhagyottan« szó nem teljesen megfelelő, mert nem azt kell vizsgálni, vájjon a gyermek elhagyott-e, avagy gondoskodik-e róla valaki, hanem csak azt kell megállapítani, hogy a túlélő szülő gondoskodik-e a gyermekről s ha nem, meg kell adni a teljesen árváknak kijáró 30°/<>-ot. Azt, hogy a gyermekről a túlélő szülő gondoskodik-e, ott is vizsgálni kell, ahol a gyermek életben maradt szülője nem élt az elhalt szülővel közös háztartásban, mert ha az ily különélő szülő gyermekeiről nem gondoskodik, a 72. §. 8. bekezdése alapján ilyenkor is teljesen árvának tekintendő a gyermek a járadék megállapítása tekintetében. Vagyis még ily esetben is, ha akár a nagyszülő, akár más gondoskodik a gyermekről (tehát nincs elhagyva), teljesen árvának tekintendő ez. Kérdés, hogy a gondoskodás hiányának mikor kell fennforognia, az elhalt életében, vagy a halál után? A 72. §. idevágó 8. bekezdése rendelkezése nem világos, mert arra az esetre intézkedvén, ha a túlélő házastárs »nem élt az elhalttal közös háztartásban« azt kellene következtetnünk, hogy a különélés alatti gondoskodás hiánya, mint a különélés következménye lenne azon kritérium, mely mellett a törvény a gyermeket teljesen árvának tekinti; ha azonban tovább vizsgáljuk a vonatkozó rendelkezést ». . . és gyermekeiről nem gondoskodik« önkéntelenül szembeötlik, hogy az előbbi »élt« szóval itt »gondoskodik«, vagyis a múlttal a jelen van szembeállítva. Nézetem az, hogy akkor tekintendő a gyermek teljesen árvának, ha a túlélő azelőtt akár együtt-, akár különélő szülő az elhalt szülő elhalálozása után nem gondoskodik a gyermekről. Indokolom ezen álláspontomat nemcsak a törvény szószerinti magyarázatával, melyből világos, hogy az »elhagyottság« és a »nem gondoskodás« esetére és tartamára kívánta a gyermeket »teljesen árvának« tekinteni s különbséget tett a 8. bekezdésben az állítmányok időbeli különböző (mult és jelen) beállításával a kritériumok fenforgásának időbeli különbözősége között, hanem különösen azzal is, hogy hiszen a törvényhozó látható célja az volt, hogy a gyermekről a szülői gondoskodó hiánya folytán fokozottabb sociális támogatással gondoskodjunk, már pedig ezen célt csak akkor érjük el, ha a fokozottabb támogatást tényleg akkor adjuk, amikor a szülői gondoskodás hiánya folytán arra szükség van, vagyis a mikor a szülői gondoskodás hiányzik. Az igényjogosult gyermekek második csoportjába tartoznak a törvénytelen származású, helyesebben házasságon kivül született gyermekek. Ezeknél külön-külön kell tárgyalnunk azt az esetet, ha a természetes apa illetve az anya a baleset következtében elhalt. Ha a természetes apa után igényel a gyermek járadékot, az igényjogosultság megállapításának feltételét az képezi, hogy vagy itéletileg legyen az atyaság megállapítva, vagy tekintettel arra, hogy a törvény rendelkezéseit liberálisan kell magyarázni, — ha ítélet nincs, bármely elfogadható módon (irat, tanú stb.) igazoltassék, hogy a természetes atya a gyermeket magáénak elismerte. Mihelyt ily módon igazolva van a természetes atyaság, a járadékra a házasságon kívül született^ gyermeket a természetes atya után igényjogosultnak kell elismerni és részére az elhalt keresményének 15°/o-át meg kell állapítani. Felmerül itt az a kérdés, minő járadék illeti meg az ily természetes