Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - A gyermekek járadéka

Munkásügyi Szemle 569 gyermeket, ha anyja nem gondoskodik róla ? Nézetem szerint a házasságból született gyermekekre vonatkozólag fentebb előadottakra tekintettel a gyermeket ily esetben is teljesen árvának kell tekinteni, miután a törvényhozó világos intenciója az volt, hogy »tekintet nélkül a gyermek törvényes vagy törvénytelen származására« biráltassék el az igényjogosultság kérdése és ennélfogva nem szabad a házasságon kivül született gyermeket rosszabb helyzetbe juttatnunk, mint aminőben a törvényes házasságból született gyermekek vannak. Vizsgálni kell tehát minden esetben azt is, hogy az anya a házasságon kivül született gyermekéről gondoskodik-e és ha nem, úgy a gyermeket a természetes apa keresményének 30°/o-a illeti meg járadékul. Hogy mikor kell a gondoskodásnak fenforogni, arra nézve ugyancsak a fentebb előadottak irányadók. Áttérve azon esetre, ha az anya után igényel a házasságon kivül született gyermek járadékot, önként merül fel a kérdés, hogy az anya keresetének hány °/c-a illeti meg a gyermeket járadékképen s kell-e itt valami további feltétel igazolását kívánni. Nézetem szerint semmiféle feltétel igazolása nem szükséges és a gyermeknek arra való tekintet nélkül, hogy a természetes apa hozzájárul-e a gyermek fentartásához, gondoskodik-e arról, vagy sem: járadékul az anya keresetének 30°/o-át kell megadni. Indokolom ezt a következőkkel: Amidőn a törvény a járadéki igényjogosultságot a házasságon kivül született gyermekekre kiterjesztette, ezen kiterjesztő intézkedését tulajdonképen nem a felvetett esetre hozta meg, hanem azt tartotta szemelőtt, hogy a természetes apa elhalálozása esetén is részesüljön a gyermek járadékban. Vagyis nem a leszármazási viszony, a vérségi kötelék, a családi összeköttetés magánjogi tanát kívánta e speciális törvény korlátain belül a törvényhozás módosítani, illetve hatályon kivül helyezni, hanem az volt a célja, hogy a gyermekről gondoskodjék akkor is, ha az nem a házassági életközösségből származott és ha annak születését nem is előzték meg illetve nem is követték a törvényes házasságkötési formalitások. Az anya, úgyszintén a gyermeknek az anyához és a természetes apához viszonyló jogállása tehát ugyanaz maradt e törvény korlátain belül is, mint az általános magánjogi viszonyokban. A gyermek ép úgy nem tekinthető a természetes apa rokonának a biztosítási jog szempontjából, miként nem tekintetik annak a magánjog szempontjából sem és a gyermeknek egyedüli rokona, itt is ép úgy, mint a magánjogban: az anya. Ha pedig (az egyes kivételes megállapításoktól eltekintve, melyek azonban szintén csak az anya oldalrokonaira és felmenőire vonatkoznak), az anya az egyedüli rokona a magánjogi szabályok szerint a házasságon kivül született gyermekének, akkor az ily gyermek az anya elhalálozása esetén teljesen árván marad s járadékul anyja keresetének 30lV°-a illeti meg őt. Megilleti ez még akkor is, ha eltartásáról a természetes apa akár önszántából, akár birói ítélet folytán gondoskodott avagy gondoskodik, mert hiszen a birói ítéletben is csak vélelmeztetik az apaság s az abszolút hatályú megállapító ítélet kivételével a tartási perben megállapított vélelem csak a felekre nézve irányadó, másrészt az önszántából történt gondoskodás csak olybá veendő, mintha bármely idegen gondoskodnék a gyermekről. Már pedig, hogy a törvényes szabályok szerint teljesen árva, — szülő nélküli — gyermekről gondoskodik-e valaki, az a kártalanítás megállapításánál biztosítási jogi szempontból figyelembe nem vehető s ennélfogva a járadék az anya keresményének 30ü/o-ában állapítandó meg.