Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?

Munkásügyi Szemle 563 vállalkozónak tényleg elégséges eszközök álltak rendelkezésére és hogy tényleg megvolt kötelezettségeinek teljesítésére irányuló szándéka, elégséges annak bizonyítása is, hogy az építtető súlyos gondatlanság nélkül az említett eszközöknek és szándéknak hiányáról nem tudott. Azt a személyt, kinek érdekében a munkát kifejtették, ez a törvény tehát már nemcsak szándékossága, hanem súlyos gondatlansága esetében is felelőssé teszi a jogi formák szerint munkaadónak minősülő személy bértartozásáért. P. T. T.-ünk a megbízásnélküli ügyvitelről szóló fejezetébe iktatott 1691. §-ában igen érdekes módon állapítja meg a bértartozásért annak a személynek szavatosságát, ki a munkának hasznát látja.1) E szakasz kimerítő taglalásába itt nem bocsáthozhatom. Megállapítom azonban, hogy a P. T. T. igen helyesen jár el, midőn a tulajdonos felelősségének megállapításánál nem szorítkozik pusztán az építő ipari követelésekre, hanem kiterjeszkedik ezen kívül a dolgok előállításából vagy átalakításából származó minden egyéb követelésre is. Viszont nem okadatolható, mért nem fejleszti a helyes alapgondolatot még tovább, nevezetesen odáig, hogy bármily természetű munkát végzett munkavállaló javára megállapítaná az itt szóban levő jogot. Helyes továbbá az is, hogy a tulajdonos felelősségét tekintet nélkül annak szándékosságára, gondatlanságára ayagy vétlenségére megállapítja. Viszont nem helyeselhető azonban, hogy a rosszhiszemű, illetve vétkes, más szóval az oly tulajdonos felelősségét is, ki tudta vagy tudhatta volna, hogy a vállalkozó nem akar vagy nem képes, egyáltalán, hogy az nem fog fizetni, csak arra az összegre korlátozza, melylyel ő a munkaadónak, a vállalkozónak a dolog előállításából vagy átalakításából kifolyólag adósa. Hiszen úgyis fenforog annak a veszélye, hogy a rosszhiszemű tulajdonos és vállalkozó összejátszása folytán e szakasz egész rendelkezése illusoriussá válik, mindannyiszor t. i., midőn a munkás keresetével szemben a tulajdonos kijelenti, hogy ő a vállalkozónak már mivel sem tartozik. Már csak a rosszhiszemű tulajdonos e kifogásának kizárása végett sem volna szabad tekintettel lenni arra, tartozik-e ő egyálialán a vállalkozónak vagy sem. Amennyiben pedig e kívánalommal szemben arra történik hivatkozás, hogy a vétkes tulajdonos a P. T. T. 1077. §-a'2) alapján anélkül is kártérítésre van kötelezve és ez alapon megállapított kártérítési kötelezettsége úgysem szorítkozik arra az összegre, melylyei ő a vállalkozónak tartozik, hanem kiterjed a munkavállalónak okozott kár egészére: figyelembe kell venni viszont azt, hogy a munkabérkövetelés és a kártérítési követelés közt a követelés biztonsága szempontjából lényeges különbség van. A munkabérkövetelésnek ugyanis bizonyos rés:e le nem foglalható, a le nem foglalható részbe beszámítás nem gyakorolható, annak alapján a munkás a tulajdonos csődje esetében az általa készített vagy kijavított és birtokában levő dolgokból külön kielégítést követelhet, végül pedig a csődhitelezők közt az első osztályba sorozandó (1881 : XVII. t.-c. 57. §. 2. p. és 60. §. 4. p.). A munkabérkövetelés e sajátlagosságai indokolják épen a P. T. T. 1691. §-ához fűződő azt a további kívánalmat, hogy a törvény a i) Az említett szakasz így szól: ^Aki idegen dolog előállításánál, vagy átalakításánál, különösen idegen telken való építkezésnél, munkájával vagy anyagszerek szállításával oly szerződés alapján működik közre, amelyet nem a dolog tulajdonosával, hanem a dolog előállítására vagy átalakítására kötelezett vállalkozóval kötött: az a szerződés szerint neki járó munkadíj vagy egyéb ellenérték tekintetében a dolog tulajdonosa ellen csak annyiban bír keresettel, amennyiben az utóbbi a vállalkozónak a dolog előállításából vagy átalakításából kifolyólag adósa. Mihelyt ő a dolog tulajdonosát értesíti, hogy e jogával élni kiván, az utóbbi a vállalkozónak az 5 sérelmével többé nem fizethet. Azzal az összeggel, melyet a dolog tulajdonosa az ő kezéhez fizet, a vállalkozó elleni saját követelése, s az utóbbinak a dolog tulajdonosa elleni követelése megfelelően apad.«) A P. T. T. 1077. §-ának itt figyelembe jövő első bekezdése következőképen szól : «Aki másnak a jog által védett valamely érdekét jogellenesen és vétkesen - szándékosan vagy gongatlanságból — megsérti, a sértettnek ebből eredő kárát megtéríteni tartozik. < 1138— 1113. §-ok.)« A jog által védett érdekek köré magában foglalja az 1078. §-ból folyó korlátozással a kötelmi jogokat is. (L. Indokolás III. k. 253. 1. második bekezdés.)