Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?

Munkásügyi Szemle 559 rapszik. Hát még ha az a valaki jogokat is gyakorol vele szemben: munkáját irányítja, őt magát bírságolja, elbocsátja — csak éppen hogy fel nem fogadta. Ezt az egy ismérvet azonban igazán nem tekintheti mérvadónak, mert hiszen jól ismeri, mindennap tapasztalhatja az üzemek concentratiójával kapcsolatban mind általánosabbá vált azt a gyakorlatot, hogy a munkaadó az üzem fentartásához szükségelt munkaszerzó'déseket nem személyesen, hanem megbízottja útján köti meg. Ha valamely esetre, a mi munkavállalónk esetére áll a P. T. T. 1006. §-ában lefektetett az a szabály, mely szerint a képviselői minőség külön kiemelése nem szükséges, ha az a körülményekből felismerhető. Az e szabálynak megfelelő közönséges jogérzet hat közre, mikor a körülmények folytán joggal a vállalkozó képviselőjének tekintett személlyel szerződvén, a munkavállaló nem helyez súlyt annak kifejezett megállapítására, tényleg a vállalkozó nevében szerződik-e a másik fél. Eddig azokról az esetekről szóltunk, melyekben közel fekszik annak feltevése, hogy a szerződést megkötő személy nem a maga, hanem más nevében, t. i. a tulajdonképeni munkaadó nevében, köti meg azt, s melyekben csupán a munkaadónak kevésbé jóhiszemű ügyeskedése ad oly látszatot a dolognak, mintha a szerződésből folyólag ő neki magának kötelezettségei nem támadnának. Az esetre, ha a körülményekből megállapítható, hogy tulajdonképen nem az e célra előretolt személy, hanem ennek munkaadója, meghatalmazója az, ki a szolgálati szerződésből származó jogokat tényleg gyakorolja, bizonyára nem ellenkezik a jogérzettel, ha a törvény a munkaadói kötelezettségek teljesítéseért is azt a meghatalmazó személyt teszi felelőssé. De ha figyelembe vesszük azt, amit az itt tárgyalt kérdéssel kapcsolatban már előbb mondottunk, hogy t. i. a munkabérnek fedezete első sorban az a jószág, mely a munkának közreműködésével jött létre, akkor még tovább kell mennünk. Figyelembe kell t. i. vennünk, ki élvezi a termelésbe fektetett munkának előnyeit és tekintet nélkül arra, vájjon a szolgálati szerződésre vonatkozó szabályok szerint munkaadónak tekinthető-e vagy sem, a tulajdonképeni munkaadón kívül meg kell állapítani felelősségét a munkabérért minden oly személynek, ki azzal a tudattal fordít saját gazdasági céljaira valamely javat, hogy az annak előállítására fordított munkának díja még kiegyenlítve nincsen. Korántsem azonos, de analóg e követelmény azzal, mely az üzletből eredő kötelezettségekért az üzletátvevő felelősségének megállapítására irányul és amely követelmény igen helyesen meg is valósult már nálunk az 1908 : LVII. t.-c-ben. A munkabérkövetelések biztosítására szolgáló ezeknek a szempontoknak érvényesítése azonban, még ha elvileg helyeseknek ismerjük is el azokat, a gyakorlatban igen nagy nehézségbe ütközik. Vizsgáljuk elsősorban, miként lehet védekezni a munkaadónak azzal az eljárásával szemben, mely szerint a harmadik személytől ugyan, tényleg azonban az ő számára kötött szerződésből folyó kötelezettségek alól magát kivonni igyekszik. Oly esetekben, melyekben a munkaadó és a harmadik személy (előmunkás, almunkaadó stb.), valamint az e közt és a munkavállalók közt esett nyilatkozatokból nem állapítható meg kétséget kizáró módon a tényállás, az itt említett személyek jogviszonyára a körülményekből lehet csak következtetni. Szakbíróságok, melyek, mint pl. a különleges ipari bíróságok, képesek a mérvadó körülményeknek és azok jelentőségének megállapítására, pusztán ez alapon is sokat tehetnek a munkavállalók veszélyeztetett jogos érdekeinek megóvására. Pl. a német iparbíróságok joggyakorlata a nyilatkozatok hézagossága esetében nem ismeri el munkaadónak a közbeiktatott munkaadót: ha az gazdasági értelemben vállalkozónak nem tekinthető, ha nevezetesen ő maga nem rendelkezik a termelés és bérfizetés eszközei fölött és a közte és a munkaadó közt megállapított bérben osztozkodnak az alkalmazottak; ha továbbá az ő munkaadója az alkalmazottak munkaadójaként viselkedik, rendelkezésre bocsátja nevezetesen a