Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 18. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?

II. évfolyam. Dudapest 1911. szeptember 25. 18. szám MONKÁSÖGYI SZEMLE KÖZLEMÉNYEK A MUNKÁSBIZTOSITÁS, A SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY, A MUNKÁSVÉDELEM, A MUNKAVISZONY ÉS AZ IDE VONATKOZÓ JOGGYAKORLAT KÖRÉBŐL. SZERKESZTI: KIS ADOLF. TÁRSSZERKESZTŐK: Dr. STEIN FÜLÖP és Dr. HAHN DEZSŐ. Megjelenik minden hó 10-én és 25-én. Előfizetési ár egy évre 20 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dudapest, VII., Rózsa-utca 29. szám. Telefon: 93—99. Postatakarékpénztár! csekk-számla 24.911. > Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása ? Irta: Dr. Pap Dezső miniszteri osztálytanácsos.1) A szolgálati szerződés feleinek egymás irányában való jogállásán a magánjog általános szabályai szerint mitsem változtat a körülmény, hogy munkaadó és munkavállaló mily viszonyban vannak harmadik személyekkel, hogy nevezetesen a szerződés tárgyát tevő munka tekintetében a munkaadó maga is nemcsak munkavállalója, avagy viszont a munkavállaló nem munkaadója-e valamely harmadik személynek. Éppen így a szolgálati szerződésből folyó jogok és kötelezettségek harmadik személyeket a magánjog általános szabályai szerint általában nem és csakis a szerződés alapján munkaadónak és munkavállalónak tekinthető személyeket illetik, illetve terhelik.'^) Minden más személy kizárásával a munkavállaló felelős tehát a munkáért, a munkaadó a bérért. E szabály merev alkalmazása könnyen odavezethet azonban, hogy a szolgálati szerződéshez törvényileg fűzött jogkövetkezményeket a felek, különösen azonban a munkaadó, kijátszhatják, amihez pedig, az ily visszaéléseket gátló rendelkezések felállításának elmulasztásával, maga a törvényhozó természetesen nem nyújthat segítő kezet. A munkaadónak érdekében áll ugyanis — és ez érdekét vajmi gyakran megvalósítani is iparkodik — hogy azok alól a kötelezettségek alól,• melyeket a törvény reá, mint a szolgálati szerződés munkaadójára hárít, valami úton-módon kivonja magát. Nem térek itt ki arra az esetre, melyben e célját úgy iparkodik elérni, hogy magukkal a csoportba egyesitett munkásokkal szerződik ugyan, ezeknek azonban, a vele kötendő szerződés, továbbá a munkásokat, illetve azok csoportját megillető fizetés felvétele és felosztása szempontjából, ő maga rendel ki képviselőt. Ezzel az esettel és ') Részlet az Országos ]ogászgyülés elé terjesztett véleményből. *) Eltekintünk itt egyes kivételektől. Ilyent tartalmaz pl. érvényben álló ipartörvényünk 90. §-ának második bekezdése, mely szerint a munkást az előbbi szerződés jogos megszűnésének igazolása nélkül alkalmazó munkaadó egyetemlegesen felelős a segéd eltávozása által az előbbi munkaadónak okozott kárért. Ily rendelkezést tartalmaz a német ipari rendtartás 125. §-a is, mely szerint az a munkaadó, ki más munkaadónak alkalmazottját a szerződés jogtalan megszakítására csábítja vagy oly munkást fogad fel, akiről tudja, hogy még más munkadónak tartozik szolgálattal, a munka-vállaló ellen támasztolt kártérítési vagy törvényi bírságra irányuló követelésért egyetemlec szavatol. Ugyanígy a hazai Ipartörvénytervezet 373. § a.