Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 17. szám - Szociálhygiéne az angol munkásbiztosítási törvényjavaslatban

546 Munkásügyi Szemle betegséget továbbíthat, ily eset áll elő, ha pl. tüdővészes beteg könnyelműen a műhely padlójára üríti köpetét. A köpet beszáradása után az abban lévő gümőbacillusok szabaddá lesznek, a padló porához keverednek és ezzel a belélegzésre szolgáló levegőbe jutnak. A porbelélegzés ellen az emberi test védőkészülékekkel van felszerelve. így az egészséges orr kiváló porfogó, azonfelül a lélegző utak nyálkahártyájában elhelyezett csilló-szőrök is visszatartják a port. Hosszabb ideig tartó, nagy mennyiségű porbelélegzés azonban megfosztja a szervezetet ezektői a védő fegyverektől és a tüdő idült hurutját eredményezi. A belélegzett portól a tüdő megkeményedik, szöveti szerkezete jellemzően megváltozik ; ez az úgynevezett portüdő (Staublunge). Az élő egyénnél ez a tüdőbeli porlerakódás nem ismerhető fel könnyen, mivel a porban dolgozó munkások fokozatosan hozzászoknak a poros légkörhöz A napvilágosság észszerűbb kihasználására irányuló mozgalom Angolországból indult ki, de már Németországban is jelentős sikereket ért el. Sarotti, a berlini nagy cukorkagyár, a berliniek >Gerbeaud<-ja, különös buzgalommal foglalkozik a modern munkásvédelem ez okos és humánus kezdeményezésével. A cég röpivekeí osztogat, folyóiratokban is propagálja a kérdést, nagynevű tudósokkal, így nemrég Engel dr. tanárral is írat cikkeket a nappali világosság jobb kihasználása érdekében. Több mint 1.500 nyilatkozatot gyűjtött már a cég, mely a mozgalom hasznosságát ^elismeri és bizonyítja. A kérdést igen egyszerű módon taríja megoldhatónak. Április elsején kell csak az órát egy órával előbbre állítani és így hagyni az egész nyáron át. A munka egy-egy órával korábban kezdődik és egy órával korábban végződik. A munkás a napfény derűje utáni vágyát kielégítheti, munka után kimehet a szabadba, esíe szabad idejében egy órával tovább élvezi a napfényt. Az ólommérgezés egy újabb tünete. A legelterjedtebb ipari betegségnek, az ólommérgezésnek egyes tüneteit az orvostudomány annyira kiderítette, hogy új szempontok már nem igen merülhetnek fel. Ismerik keletkezését, tüneteit, következményeit, s azokat a rendszabályokat, amelyekkel védekezni lehet ellene. Ha ma már ritkább is e betegség, mégis Németországban évente körülbelül ezer munkás esik áldozatául. A halálozás ugyan igen csekély, azonban a betegség maga rendkívül kínos. Súlyosságát növeli, hogy egyszeri átszenvedáse nem mentesíti, sőt hajlamosít a betegség kiújulására. Thomas Olivér angol orvos az ólommérgezés egy ujabb tünetére hivja fel a figyelmet, amely a nemzőképességet illeti. A fazekasoknál, akiket ugyancsak gyakran ér ólommérgezés, még ha más tünet nem is jelentkezik, a nemzőképesség szenved. Különösen nőknél észlelhető ez a tünet, amelynek következtében ezeknél sokkal gyakoribbak a koraszülések, mint más munkásnőknél. Ezt a jelenséget Olivér legelterjedtebben éppen a magyarországi fazekasoknál észlelte. Küzdelem a lépfene ellen. A német birodalmi egészségügyi hivatal az 1909 óta érvényben levő bejelentési kényszer következtében tudomást szerez minden lépfenemegbeíegedésről, mely a szűcsiparban előfordul. Úgy látszik, hogy a kötelező bejelentés szomorú meglepetést hozott. A szűcsiparban előforduló lépfene-esetek száma sokkal nagyobb, mint ahogy gondolták. A birodalmi kormány behatóan foglalkozott a kérdéssel. A kancellár kezdeményezésére az összes birodalmi kormányok újból nyomatékosan utasították az iparfelügyelőket és a rendőrhatóságokat, hogy a legnagyobb erélylyel járjanak közbe a lépfeneveszély leküzdésére. A bőrszakma balesetbiztosító pénztárainak hivatalos óvszabályát vegyék eljárásuk alapjául. Ezeket a császári egészségügyi hivatal, a birodalmi biztosítási hivatal és a porosz kereskedelemügyi minisztérium közreműködésével állították össze. Üdülőtelep kézművesek számára. A német kézműveskamarák a kézművesmesterek ipari és jogi érdekeltein kívül kezdenek foglalkozni a kézművesek szociális és munkásvédelmi kérdéseivel is. A kamarák egy^ része üdülőtelepeket létesített, hogy a kézműves itt előnyös lakás és élelmezési viszonyok mellett pihenhessen, üdülhessen. A breslaui kamarának már van telepe ; Oppeln és Liegnitz kamarái, a rajnai és westfaliai meg hesseni kamarák is buzgólkodnak ily üdülőtelepek felállításában. A hatóságok a kamarák törekvéseit azáltal támogatják, hogy pénz- és telekadományozással sietnek segítségére, sőt sorsjáték és mác jövedelmező vállalkozások engedélyezésével is teszik képessé céljaik megvalósítását.