Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 17. szám - Szociálhygiéne az angol munkásbiztosítási törvényjavaslatban

Munkásügyi Szemle 543 ajánlotta követendő irányul. Az új törvénytervezet azzal, hogy az önkéntes biztosítást mindenki számára hozzáférhetővé tette, a középutat jelölte meg, elébe helyezve az államosításnak az államilag támogatott önsegélyezési; ezáltal az orvosok működésének is szabadabb tere maradt. A biztosítási szervezet alapjául a Friendly Societies (emberbaráti egyesületek) szolgálnak, de a törvény osztályozásának ezek közül csak azok felelnek meg, amelyek 10.000 tagot számlálnak; valószínű azonban, hogy ezt a számot 5.000-re szállítják le. Az egyesületek az önkormányzat elve alapján állanak és tagjaik gyakorolják az ellenőrzést a nyújtott szolgáitatások felett, amelyek csakis betegség vagy hasonló szükséghelyzet esetén utalhatók ki. Az egyesületek a tagjaik által igénybevett orvosoknak — a fizető tagok után fejenkint — 4 shillinget fizettek a kezelésért a gyógyszerrel együtt. Az orvosok évek óta követelték a nagyobb díjazást, de az egyesületek kedvezőtlen anyagi viszonyaik miatt ennek nem tehettek eleget. Az állami biztosítás, ha nem is teljesíti az orvosok követeléseit, mégis nagyobb díjazásról gondoskodik. Ezenfelül a gyógyszereket külön fizetik s azok szállításával gyógyszerészeket biznak meg. Az orvosok díjazását az állam biztosítja s a gümőkóros betegeket, kiknek gondozása, az úgyszólván teljesen elégtelen díjazással szemben, a legtöbb gondosságot igényelte, teljesen az állam veszi át. E célból szanatóriumokat létesítenek. Az angol szanatóriumok 4.000 ágya közül ugyanis eddig csupán 2.000 szolgált tüdőbetegek számára. A befolyó járulékokból és az állami segélyből összesen 30 milliót fordítanak szanatóriumok építésére és berendezésére. Ezek fentarrására pedig külön alap szolgál, amelyhez a közös alapból a biztosítottak után fejenként 1 shillinggel járulnak, míg az állam fejenként 0'33 shillinget ad e célra; így mintegy 20 millió az az összeg, amely évenként a szanatóriumok fentartására felhasználható. Későbbi időkre más betegek számára szolgáló szanatóriumok építését is tervbe vették, s ha az összes kötelező kiadások fedezése után felesleg maradna, ezt üdülőhelyek létesítésére szánják. A kórházi kezelés kérdését különösképpen figyelmen kívül hagyta a tervezet. A végrehajtási rendelet egyik pontja csak azt említi, hogy a kórházakban és ehhez hasonló intézetekben ápolt tagok pénzbeli segélyben nem részesülnek. Ebből indirekté arra lehet következtetni, hogy a kórházi ápolási díjakat a biztosítási alapból térítik meg. A törvénytervezet praeventiv intézkedésekről is gondoskodik, melyeket grófsági egészségügyi bizottságok hajtanak végre. Ezek a bizottságok ügyelnek fel a hozzájuk tartozó kerület közegészségügyére, előadásokat rendeznek, röpiratokat terjesztenek, a tuberkulózis-szanatóriumokat igazgatják stb. Ha ily bizottság azt észlelné, hogy egyik-másik helyen különös okoknál fogva — aminők pl. kedvezőtlen munkafeltételek, rossz lakás- és egészségügyi viszonyok, elégtelen vagy tisztátalan vízellátás, a gyári törvény megszegése stb. — a táppénzkiadás túlnagy volna, akkor az illetékes minisztériumnál a vizsgálat megejthetését kérheti. Szemüvegek, sérvkötők kiszolgáltatásáról, fogászati kezelésről sem a törvénytervezet, sem ennek indokolása, sem a végrehajtási rendelet nem gondoskodik. Kétségtelen, hogy ezeket a gyógyászati segédeszközöket is ki fogják szolgáltatni, csak ennek időpontja nincsen még meghatározva. Az egyesületeket a legnagyobb takarékosságra fogják és saját jószántukból a kötelező szolgáltatásokon kivül mást nem nyújthatnak. Ezeknek a megszorításoknak az oka abban keresendő, hogy deficittől tartanak s ha ennek kikerülése biztosítva van, akkor a kiszolgáltatható kedvezmények is bővülnek. A tervezetben azt a kifogásolni valót találják, hogy nem gondoskodik a hatósági egészségügyi intézmények együttműködéséről.