Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1911 / 17. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?
538 Munkásügyi Szemle Az alábbi táblázatban szembeállítjuk a járulékkünnlevőségek szaporodását a kimutatott zárszámadási feleslegekkel. ü o> — oi "O T3ÍO O > 01 > U OJ Ol ilevöség Drodása ;sleggel •n több o 01 Ol 'O 'O'O O > O) > 01 Ol ilevőség >rodása :sleggel n több imuta felesi ŐZÖ i szapi künn össz< künr szapi a feli embe TO U Sü E ,2 ŐZŐ É szapc künn: össze J£ N Eui ro OJ se W E <C N Ifí k o r o n a k o r o n a Csíkszeredai pt. 11.276 69.992 58.716 Gyulai pt. 1.169 8.416 7.247 Szegedi » 20.335 54.864 34.529 Nyitrai 4.241 11.475 7.234 Nagykikindai > 319 22.625 22.306 Győri > 3.722 9.542 5.820 Zombori > 1.260 23.239 21.979 Makói » 2.055 7.391 5.336 Komáromi » 315 20.557 20.242 MáramarosKolozsvári > 2.432 21.346 18.914 szigeti » 8.231 13.340 5.109 Temesvári 3.139 16.183 13.044 Aradi » 20.856 25.861 5005 Homonnai > 1.987 13.761 11.774 Zentai » 1.272 6.259 4.987 Brassói » 7.156 18.672 11.516 Beregszászi » 8.567 13.121 4.554 Kassai » 315 10.184 9.869 Nagykárolyi > 1.241 5.595 4.354 BeszterceSzabadkai » 9.932 13.967 4.035 bányai Esztergomi > » 3.238 882 12.191 9.092 8.953 8.210 Összesen : 113.940 407.673 293.733 A felsorolt számadatok összesítéséből megtudjuk, hogy 22 vidéki pénztárnál összesen kimutatott 113.940 K zárszámadási felesleggel szemben 407.673 koronával szaporodtak a künnlevó'ségek, melyeket ezek a pénztárak vagyonként számoltak el. Vagyis e szaporulat 293.733 K-val többet tesz ki, mint a 22 pénztár feleslege. Kényszerbiztosítás és önkormányzat. A Magyar Figyelő folyó évi szeptember hó 1-én megjelent számában e cím alatt gróf Tisza István nagyérdekü tanulmányt tett közzé, amelyben rámutat arra, hogy az angol munkásbiztosítási törvény a kényszerbiztosítás alapján áll, mégis a munkások önkormányzatát a legteljesebb mértékben érintetlenül hagyja, sőt törvényes intézményekkel biztosítja. Gróf Tisza István álláspontját a munkásbiztosítás kérdésében a képviselőház pénzügyi bizottságában is kifejtette a költségvetés tárgyalása alkalmával. Ekkori felszólalásával a Munkásügyi Szemle folyó évi január hó 25-én megjelent számában foglalkoztunk is. A most megjelent cikkben kifejtett álláspontja teljes mértékben megérdemli a figyelmet, nemcsak azon befolyásnál fogva, amelylyel szerzője bir a képviselőház uralkodó páríjában, de főleg azon felfogásáért, amelylyel a munkásság önkormányzatát a munkásbiztosításban mindenek fölé emeli. És ha indokolását nem is helyeselhetjük mindenben, és ha végső konklúzióig nem is követhetjük őt, de abban feltétlenül egyetért vele minden szociálpolitikus, hogy a munkásbiztosítást a bürokráciától és a felső gyámságtól meg kell szabadítani és a munkásságra kell bizni, hogy miként intézi saját ügyeit. Nem mindenben áll meg, de a mi viszonyainkra találó, amidőn azt mondja, hogy »a kényszerbiztosítás elvének törvénybeiktatása az egész kontinensen közhatósági biztosító intézmények felállítását vonta maga után. Munkások és munkaadók milliói centralizált hatósági pénztárak kezelésébe kerültek, amelyek teljesen abszorbeálták, vagy legalább is megzsibbasztották az addig működött önkéntes intézményeket s ha felruháztattak is bizonyos önkormányzati jelleggel, nehézkes és költséges bürokratizmusba fojtották az egész biztosítási ügyet.« Bizonyos, hogy az angol törvény hatása az újabb törvényalkotásoknál mindenütt éreztetni fogja hatását, s igaz, hogy »mint egyik nagy problémája jövő fejlődésünknek állott mindig az a kérdés, miként lehessen a biztosítási kényszert életképes önkormányzattal egyesíteni. Az a fáklya, amit az angol javaslat gyújt ebben a tekintetben, messze bevilágít a sötétbe, jobb jövő reményét ébreszti lelkünkben. Ennél a világosságnál kell előrehaladnunk. Egy percet sem késve kell kézbe vennünk hasznavehetetlen munkásbiztosítási intézményeink gyökeres reformját s a fősúlyt arra kell helyeznünk, hogy a munkás jogos érdekeit sikeresen szolgáló életképes önkormányzat nevelje őt az ipari tevékenység, a társadalmi béke és a politikai demokrácia számára.* Azonban az angol példa teljes