Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 17. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?

539 egészében sem a magyarországi, sem más országokbeli viszonyokra nem alkalmas. A munkásbiztosítást az egyes országok speciális ipari és népességi viszonyaihoz mérten kell szervezni s bizonyos az is, hogy a németországi munkásság erősen tiltakoznék az ellen, ha munkásbiztosításukat angol példára kívánnák átreformálni. Egyébként gróf Tisza István úgy eddigi felszólalásaiban, mint a szóban levő cikkben is, mindig csak nagy általánosságban körvonalozta álláspontját s még seholsem fejtette ki, hogy miként véli ő ismert álláspontját a gyakorlati életben megvalósítani. Eddig gróf Tiszáról azt tudtuk, hogy ő a kényszerbiztosításnak is ellensége, s teljesen a munkásokra akarta bizni, hogy kívánják-e magukat betegség esetére biztosítani vagy sem. Szerinte az államnak nem lehet feladata, hogy erre bárkit is kényszerítsen. Ezt az álláspontját mindig Angolországra való utalással igyekezett megvédeni. Most úgy látszik, az angol törvényhozás őt is kibékítette a kényszerbiztosítás gondolatával, most már csak az volna kívánatos, ha a biztosítás gyakorlati végrehajtásánál teljes precizitással ismernők az ő álláspontját, mert nem hisszük, hogy ő ma is azt kívánná, hogy az állam a munkásbiztosítást teljesen rábízza a szakegyesületekre, amelyeket hivatásuk egészen más irányban köt le, vagy azokra a magán jótékonysági egyesületekre, amelyek betegsegélyezéssel csak szédelegnek, de amelyektől a munkásbiztosítás intenzív végrehajtását, vagy továbbfejlesztését egyáltalán nem várhatjuk. A németországi munkásbiztosítási intézmények már ma oly horribilis ügykezelési költségeket emésztenek fel, melyek minden gondolkodó szociálpolitikust megdöbbentenek, azonban ez ellen és a bürokrácia további elhatalmasodása ellen van egy kitűnő óvszer és ez: a munkásbizíosífó pénztárak teljes, érintetlen önkormányzata. Ezt követelik a szociálpolitikusok mindenütt, ez volt annak idején Bismarcknak is az álláspontja és ez értelemben szívesen követjük az angol példákat >amíg nem késő, amig mai siralmas munkásbiztosítási törvényhozásunk teljesen le nem rombolta az életképes önkormányzatnak olyan szép fejlődésnek indult csíráit*. A lugosi pénztár autonómiáját — mint erről ismételten megemlékeztünk — az állami hivatal felfüggesztette és a hivatal vezetésével Török Lajos rendőrkapitányt bizta meg. A pénztár vezetője a pénztár igazgatóját a szolgálatból elmozdította. Az országos pénztár augusztus hó 1. ülésében elhatározta, hogy amennyiben az állami hivatalhoz intézett felterjesztés és a pénztár jelenlegi vezetőjének adott utasítás kellő eredménynyel nem járna, megállapítja az igazgatóság, hogy a lugosi kerületi munkásbiztosító pénztár ezen állásában véglegesített igazgatóját hivatali működésében vis major akadályozza. Minthogy pedig az alapszabályok 184. §-a értelmében a kerületi munkásbiztosító pénztár alkalmazottai szolgálati szempontból az országos pénztár alkalmazottainak tekintendők, elhatározza az igazgatóság, hogy Schuszter János pénztári igazgatót az országos pénztárhoz központi szolgálatra berendeli és nevezett szabályszerűen megállapított és eddig még ki nem utalt illetményeit az országos pénztár házi pénztárából folyósítja. Végül elhatározta az igazgatóság, hogy minden olyan esetben, mikor akár közvetlenül a m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal, akár annak valamely exponense, vagy megbizottja bármely állásában jogerősen véglegesített pénztári tisztviselőt állásából erőszakos uton, a törvény által megkövetelt fegyelmi eljárás mellőzésével eltávolít, ezen tisztviselőt mindaddig, míg hivatali működésében az illető gátolva van, központi szolgálatban fogja alkalmazni és illetményeit házi pénztárából folyósítja. Megjegyezzük, hogy a pénztári tisztviselők országos egyesületének választmánya kérte fel az országos pénztárt e határozat meghozatalára. A munkásbiztosítás reformjának előkészítése céljából a Detegsegélyző Pénztárakat rentartó Vállalatok Országos Szövetsége körlevelet intézett tagjaihoz, a melyben 23 kérdésre kér választ. E kérdések fele a betegsegélyezés, másik fele a balesetbiztosítás keresztülvitelére vonatkozik. Az adatgyűjtés nemcsak a vállalati, hanem a kerületi pénztárak és az országos pénztár működésére is kiterjed s főleg azt kívánja megállapítani, hogy az új törvény által megállapított szervezet s a munkásokra és munkaadókra kirótt terhek mennyiben javították a munkásbiztosítást. Ipari mérgezések és betegségek kártalanítása. Az O. M. B. P. közgyűlése 1910 december 18-án elhatározta, hogy magáévá teszi az Országos Pénztár igazgatóságának 52.219/1910. számú határozatát és hogy mindazokat az ipari mérgezések és betegségek okozta ideiglenes vagy állandó, részleges vagy teljes munkaképtelenségi eseteket, amelyek üzemi eredete úgy műszaki, mint orvosi szempontból feltétlenül megállapítható, üzemi balesetek gyanánt fogja kártalaní-