Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 17. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?

Munkásügyi Szemle 533 b) a napi vagy heti hozadék vagy tiszta nyereség arányában megállapított munkabér legkésőbben kéthetenként, a havi, illetve évi hozadék vagy nyereség arányában megállapított munkabér pedig az illető hónapot, illetve évet követő két hét, illetve egy hó alatt fizetendő. 2. Szakmánybérnél : a) a munkabér legkésőbben az átadáskor (a munkaeredmény megállapításakor), ha pedig átadás nem fordulhat elő, akkor fizetendő, mikor a munkaadó a munka befejezéséről értesül; b) ha azonban a munka a munkaadó felügyelete és irányítása alatt folyik, a munkaadó a munka természete szerint megállapítandó, egy hónapnál azonban nem hosszabb időközönként oly összegű bérelőleget tartozik fizetni, mely vagy a végzett munkára eső időbérnek, vagy pedig a szakmánybér oly része háromnegyedének felel meg, mely az összbér és az összmunka egymáshoz való viszonya szerint a végzett munkára esik; c) amennyiben pedig végül a szakmánybér az ügylet hozadéka vagy tiszta nyeresége arányában van megállapítva, a munkabér legkésőbben a hozadék vagy tiszta nyereség bevételezését követő két hét alatt fizetendő. Nem állítom azt, hogy a bérfizetés időpontjának még behatóbb részletezése nem lehetséges és ha lehetséges, hogy az nem kívánatos. Nem állítom viszont azt sem, hogy a munkatárgyát tekintve, nincsenek oly különleges munkaszerződések, melyek tekintetében, figyelemmel a két fél gazdasági helyzetére és a munka természetére, a bérfizetés időpontjait a felállított szabályoktól eltérően nem kellene megállapítani. Bizonyos azonban, hogy a törvény teljes hallgatásával szemben az említett szabályok felállítása még az esetben is lényeges haladást jelentene, ha a munkavállalók bizonyos csoportjainak sikerült már eddig is a bérfizetés esedékességének ideje tekintetében a javasolt szabályokban megállapítottaknál kedvezőbb feltételeket kieszközölni. Ha pedig különleges tárgyú szolgálati szerződések tekintetében különleges szabályok szükségesek, ezek megvalósítása az illető szerződéseket tárgyaló különleges törvényeknek feladata. II. A szakmánybér esedékességének időpontjául a 2. a^p. alatt javasolt átadáshoz a munkabérkövetelések biztosítása szempontjából még további jogkövetkezményeket is kellene csatolni. Átadás alatt ugyanis a szolgálati akkordszerződéssel kapcsolatban a teljesített munka eredményének, a munkaeredmény mennyiségének és minőségének, éppen úgy, mint a vállalkozási szerződésnél, a szolgálati akkordszerződésnél is nélkülözhetlen megállapítását, illetve megmérését értem. És így a munkaeredmény megállapításához a szolgálati szerződésnél is hozzá vélem fűzhetni, ha nem is a veszélyviselés tekintetében, de egyebekben a vállalkozási szerződésen alapuló átadás jogkövetkezményeit. E jogkövetkezmények ugyanis éppen az itt tárgyalt kérdés, t. i. a munkadíjkövetelés biztosítása szempontjából igen közelről érdekelnek bennünket. Egyik az, hogy a munkadíj a mű átadásakor válik esedékessé (1636. §.). A másik az, hogy az átadással kapcsolatban a megrendelő elfogadási nyilatkozat tevésére kötelezhető, ez utóbbinak jelentősége abban állván, hogy annak megtétele után a megrendelő a mű hiányosságára alapítható jogait, — bizonyos minősített esetektől eltekintve, eltekintve t. i. attól az esettől, ha a hiány az elfogadáskor felismerhető nem volt, vagy a vállalkozót rosszhiszeműség terheli — többé nem gyakorolhatja (1635. §.). A harmadik jogkövetkezmény pedig végül az, hogy a mű átadásával kezdődik az az általánosnál jóval rövidebben megállapított elévülési idő, melyen belül a megrendelő, kitől elfogadási nyilatkozatot nem kértek, a nem rosszhiszemű vállalkozóval szemben a mű hiányosságára alapított követeléseit érvényesítheti (1631. §.). Az átadás e jogkövetkezményeiben a vállalkozónak juttatott véde-