Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 17. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?

Munkásügyi Szemle 529 Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása? Irta: dr. Pap Dezső, miniszteri osztálytanácsos.1) Az így megállapított kérdésnek jelentőséget főkép az a körülmény kölcsö­nöz, hogy a munkavállaló a munkát előrebocsátani, a munkaadó pedig a munkadíjat megfizetni csak azután tartozik (P. T. T. 1603. §.). Ónként felmerül a kérdés, helyes-e egyáltalán az így megállapított teljesítési sorrend. Kétoldalú szerződéseknél az általános szabály ugyan az, hogy a telje­sítés az ellenszolgáltatás egyidejű megtörténtétől tehető függővé (P. T. T. 1158. §.). A szolgálati szerződésnél azonban ez a szabály azért nem alkal­mazható, mert a munka teljesítése rendszerint jóval hosszabb időn át húzódó folyamatot feltételez, mint az ellenszolgáltatásé, a díjazásé. Hiányoz­ván tehát a physikai lehetősége annak, hogy a szolgálati szerződésnél a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egy időpontban teljesíttessék, a jognak választani kell a közt a két lehetőség közt, hogy vagy a munkaadót köte­lezze a munkadíjnak, vagy a munkavállalót a munkának előrebocsátására. Hogy a jog az utóbbi lehetőséget választja, annak — eltekintve attól, mennyiben járul a sorrend megállapításához a munkaadó nagyobb gazda­sági ereje, erősebb társadalmi helyzete 2) — a kétféle szolgáltatás különbsé­gében rejlő igen fontos oka van. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a míg a munkavállaló erejét nem fordítja annak előállítására, a munka nem létezik; úgy, hogy ha vona­kodik vagy nem képes azt előállítani, elesik egyáltalán a lehetősége annak, hogy a munkaadó az ő esetleg már teljesített szolgáltatásának a szerző­désben kötelezett ellenszolgáltatását, a munkát megkaphassa. Viszont a munkavállaló önmaga teremti meg saját követelésének fedezetét, mert hiszen a munkatermelés javakban nyer megtestesítést, melyeknek értékéből a munkáért járó ellenszolgáltatás könnyen kivonható. Mai gazdasági belátá­sunkon alapuló ezzel a megfontolással magyarázható meg a jognak az a rendelkezése, melynek értelmében a munkavállaló saját szolgáltatását előre bocsátani tartozik­Annak lehetőségét azonban, hogy a munkáért járó ellenszolgáltatásnak maguk a munkával termelt javak szolgáljanak fedezetűi, az elv megvaló­sulását akadályozó több rendbeli körülmény ki is zárhatja; — a jognak egyik legfontosabb feladata tehát éppen annak megakadályozásában áll, hogy e zavaró körülmények a munkavállaló hátrányára ne érvényesülhes­senek. Megtörténhetik nevezetesen, hogy a munka felhasználása helytelen irányban történik, a termelés eredménye értéktelen vagy legalább is kisebb értékű, mint a reá fordított munkáért járó ellenszolgáltatás. Elveszhet így teljesen a munka díjazásának fedezete. De ha sikerült is a termelés, annak folytán, hogy az annak során előállított javak az ő rendelkezése alatt áll­nak, rosszhiszemű munkaadó elvonhatja azokat attól a rendeltetésüktől, hogy bennök a munkadíj is fedezetet találjon. A jognak fontos feladata ehhez képest, hogy az említett mindkét eshetőséggel szemben biztosítsa ') Részlet az Országos Jogászgyülés elé terjesztett véleményéből. ») Hogy nagyobb gazdasági erőnek, fölényesebb társadalmi helyzetnek r:örvendő munka­vállalók ki tudják vinni, hogy az ő munkaadójuk teljesítsen előbb, arra — természetesen egyelőre még csak a vállalkozási szerződés keretében - például szolgálhatnak a nagy fuvarozási, közleke­dési vállalatok.

Next

/
Thumbnails
Contents