Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 17. szám - Szükséges-e s mily irányban a szolgálati szerződésből eredő munkadíjkövetelésnek biztosítása?

530 Munkásügyi Szemle a munkavállalót. Biztosítsa nevezetesen az előbb említett eshetőséggel szemben is, a mikor ugyanis nem mint a második esetben a munkaadó fizetési készsége, hanem a termelés jcéljának helytelen megállapítása folytán fizetési képessége forog szóban. Ő az ugyanis, aki a termelés célját és eszközeit saját érdekei szempontjából, saját belátása szerint és a munkavállaló megkérdezése nélkül állapítja meg: egyedül őt kell terhelni tehát a termelés sikeréhez fűződő felelősséggel is. Biztosítani kell azonban a munkavállaló bérkövetelését más irányban is. Az a körülmény ugyanis, hogy a munkaadó a már teljesített vagyis immár az ő gazdasági céljaira átengedeít munkáért járó, de még nem szolgáltatott munkabért fedezetül használhatja fel a munkavállalóval szemben bármily címen támasztott követeléseinek biztosítására, könnyen abba a helyzetbe juttathatja a munkavállalót, hogy munkájának ellenszolgáltatásától teljesen elesik. Már pedig, ha ezzel a munkás léte jut veszélybe, elesik a munkakifejtésnek lehetősége is. Nemcsak közvetlenül a munkás, hanem közvetve a társadalom létérdekét is szolgálja tehát a jog, mikor a megszolgált munkabérnek legalább a létfentartásra szükséges részét a munkaadó mindenféle ellenkövetelésével szemben biztosítja a munkavállalónak* * I. A munkabért fenyegető többféle veszéllyel szemben a munkabér biztosításának legmesszebbre kiható eszköze a törvény oly irányú rendelkezése, mely a már teljesített munkának díjazása nélkül minél kevesebb munkának előrebocsátására kötelezi a munkavállalót. A jognak ily irányú rendelkezése többféle szempontból is igen fontos a munkavállalóra. A munkabérből ugyanis ő életfentartásának költségeit fedezi, ezeket tehát hosszabb ideig nem nélkülözheti. Minél hosszabb ideig függőben tarthatja azonban a munkaadó a bér kifizetését, annál szorultabb helyzetbe juttathatja ezzel a munkavállalót; már pedig minél sürgősebb erre nézve, hogy béréhez hozzájusson, annál inkább rávehető annak eltűrésére, hogy megszolgált bérének legalább egy részeért annak másik részével megrövidíttesse magát. Bár fontos továbbá a jognak említett irányú állásfoglalása a vállalkozás balsikere folytán a munkavállalót érhető veszélyek elhárítása szempontjából is: hazai jogunkban a munkavállalónak ez az elsőrangú érdeke eddig még igen kevés méltánylásban részesült. A P. T. T. a szolgálati szerződésről szóló fejezetben e tekintetben a következő rendelkezést tartalmazza: »A munkadíj a szolgálat teljesítése után, ha pedig időszakok szerint van ,meghatározva, egy-egy időszak — nap, hét, hó — eltelte után fizetendő. Évi fizetéssel alkalmazottak járandósága eltérő megállapodás vagy helyi szokás hiányában utólagos havi részletekben adandó ki.« (1603. §.) Mindenekelőtt kétes, vájjon ez a szabály a munkaadó vagy a munkavállaló előnyére van-e egyáltalán megállapítva? Eltekintve a szakasz utolsó mondatától, a szövegezés módja inkább az előbbi lehetőségre enged következtetni, mert e szöveg csak arról szól, mely időpontnál nem kell előbb fizetni, de nem állapít meg záros határidőt a fizetésre. Legfölebb azt lehetne mondani, hogy ha a törvény még az évi fizetéssel alkalmazottak járandóságát is havonként kívánja kifizettetni, nem akarhatja a nap, hét, hó szerint megállapított munkadíj kiadásának sem hosszab idejű elhalasztását. Fel is téve azonban, hogy a szabály a fizetés időpontját mindkét fél érdekében állapítja meg úgy, ahogy megállapítja, egyáltalán nem nyújt az biztosítékot a tekintetben, hogy külön megállapodással vagy munkarenddel a bérfizetés a szabályban megjelölt időhatáron túl akármily messzire is kitolható ne legyen. Nem mondható tehát kedvezőnek ez a szabály még az időbérszerződés munkavállalójára sem, még kedvezőtlenebb azonban a szolgálati akkordszerződés munkavállalójára. Ez utóbbi tekintetben minden korlátozás nélkül áll az az elv, hogy a munkadíj a szolgálat teljesítése után fizetendő. Első sorban is kétes, mit ért itt a Tervezet a »szolgálat« szó alatt, vájjon csak az egyes, esetleg