Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 17. szám - Kolera és pauperizmus

523 Munkásügyi Szemle Mégis látjuk, hogy a kolera elleni küzdelem eredménynyel jár. Izgató látvány a modern állami szervezet hatalmi tényezőivel felfegyverzett tudomány küzdelme a járványnyal. Elzárnak gyárakat, városokat, őröket állítanak a hatalmas folyam őrizetére, kinyomoznak, elkülönítenek száz meg száz egészségesnek látszó embert, ezeket fürösztik, dezinficiálják, hogy egy beteg emberrel történt érintkezésükből a közösségre baj ne háramoljék. Felkeresik a szegénység hajlékait. Kilakoltatnak, tisztogatnak, fertőtlenítenek lakásokat, egész házakat, utcákat. Felvilágosító, oktató plakátok jelennek meg az utcasarkokon. Orvosok járják végig a piaczokat. Elkobozzák az éretlen gyümölcsöt, fátyolszövettel vakartatják le a kofák kosarait, hogy baj ne érje az élelmiszert. Impozáns ez a titáni küzdelem. Mi a küzdelem lényege ? Harc a piszok ellen, harc a lakászsufoltság ellen, harc a tudatlanság ellen. Teljes elismeréssel adózunk a hatóságok lázas munkájának. Csakhogy egy nyugtalanító kérdést még sem tudunk elnémítani. Miért csak most ez a lázas munka? Miért megy el a hatóság embere csak most a tömegszállások nyirkos odúiba ? Miért tudnak csak most adni szellős szükségbarakot a népnek ? Miért látják csak most a gyárak, a műhelyek szennyét, halált gőzölgő szemétdombjait ? Miért takartatják le most a húst, a gyümölcsöt a kofák nyilt elárusító helyein, hogy légyköpés, piszkos kéz fogdosása a szegény ember élelmiszerét be ne szennyezze. Miért gondolnak csak most a nép felvilágosítására, higiénikus nevelésére ? Fejlett és jól szervezett társadalomban az államnak, a városnak, a hatóságnak ez kötelessége minden időben, nem a már fenyegető, vagy bennünket már fojtogató járvány idején. A szegénységet meg nem szüntetheti a hatóság. De az elsőrendű kötelessége, hogy a tömegszállások egészségi és erkölcsi borzalmait meg ne tűrje, hogy nyers, romlott, undorító élelmiszerek árusítását lehetetlenné tegye, hogy gondja legyen arra, hogy a szegény ember tiszta lakáshoz jusson, vagy hogy lakóházából legaláob eltakaríttassék a szenny, hogy láttassanak el e házak tisztességes klozettel, külön minden lakás számára, hogy legyen bőven víz ezekben a házakban, legyen vízvezetéke minden lakásnak, hogy legyenek népfürdők. jól átgondolt lakáspolitika, a lakosság minden rétegének szükségleteire, legalább legégetőbb szükségleteire tekintettel levő élelmezési politika, küzdelem a pauperizmus legkiáltóbb kinövései ellen, a társadalmi politika eme legégetőbb kérdései a járvány elleni küzdelem alapkérdései is. De a mi különleges viszonyaink közt ily politikát még csak a messze jövőtől lehet várnunk. Ma legalább a legégetőbb szükséglet kielégítéséről kellene gondoskodni. Lakáshivatalokról, melyek az ipari termelés góczpontjaiban, tehát az ipari proletariátus lakhelyein állandóan intenzive foglalkoznának a szegény népesség lakásviszonyaival, gyökeresen megszüntetve a szégyenletes és tűrhetetlen lakászsufoltságot, a modern államhoz és városhoz nem méltó lakás- és műhelyviszonyokat; erélyes egészségügyi szolgálatról, az élelmiszerek szigorú ellenőrzéséről. A nép egészségügyi neveléséről rendszeres előadások rendezése, egészségügyi múzeumok létesítése által. Ezek nem utópiák. Mindez keresztülvihető. Sőt mi több. Kötelesség mindennek keresztülvitele. Nemcsak a vagyontalan, a járványveszélynek ezerszeresen kitett népmilliók iránt. Hanem kötelesség a népmilliók járványa által veszélyeztetett »felső tizezrek«-re való tekintettel is. Mert különben jogosnak látszhatnék az a szemrehányás, hogy csak az ezekre való tekintet mozgatja most meg ily impozáns erő kifejtésre a hatóságokat. Teljesítse a kormányzat kötelességét minden időben a most kifejtett energia és aktivitás csak csekély töredékével is — akkor nem lesz szükség többé a járványelleni titáni küzdelmekre. Mert akkor talán nem lesznek többé kolerajárványok. Dr. H.