Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 17. szám - Kolera és pauperizmus

Munkásügyi Szemle 527 54,7°/o-ának (Königsberg), addig a nyugati tartományokban ezek száma a lakosok 11 8 (Düsseldorf) egész 20'4u/o (Trier) között ingadozik. Átlagban tehát a keleti tartományokban mégegyszer annyi embernek van 420 márkánál kisebb jövedelme, mint a nyugati tartományokban. Ugyanilyen viszonyokat találtak az 1892-iki hamburgi járvány alkalmával. A legtöbb kolerás megbetegedés a 600 márkánál kisebb jövedelmű népesség közt fordult elő. A 600 márkától 800 márkáig terjedő jövedelmi osztályban már kisebb volt a halálozási arány, mert ebbe az osztályba a jómódú családoknál lakó cselédek tartoznak. Nagyon rossz a halálozási arány a 800 márkától 1.000 márkáig terjedő jövedelemmel rendelkező néprétegben, melybe a kisjövedelmű nős, vagy nőtlen munkások csoportja tartozik. Ebben a csoportban 1000 élő közül megbetegedett 113, meghalt 61. Az 1000-től 2000 márkáig terjedő jövedelműek csoportjában 1000 élő közül már csak 100 betegedett meg és 55 halt meg. Az 5000-től 10.000 márkáig terjedő jövedelmű csoportban minden 1000 élő közül már csak 31 betegedett meg és 15"5 halt meg, az 50.000 márkánál nagyobb jövedelműeknél minden ezer közül már csak 6 betegedett meg és 5 halt meg. A koleravibriónak ez az előszeretete a szegénység iránt természetesen nem véletlen jelenség. A szegénység kísérői mindenütt a világon a lakások zsúfoltsága, a hiányos táplálkozás és tisztálkodás, a szenny és a tudatlanság, a higiénikus ismeretek teljes hiánya, a babonás félelem mindattól, ami régi bevett szokásokkal és előítéletekkel ellenkezik, ami új. A kolerabacillus, ha kiszárad, elpusztul. Nyirkos, nedves helyeken, piszokban jól tenyészik és virul. A nyomor lakhelyei nedvesek és piszkosak. így különösen a rossz lakásviszonyok azok, melyeknek hatása alatt legjobban terjed a kolera. Szűk lakásban a beteg ember szoros érintkezésben marad az egészségessel. A nedvességben, a piszokban a kolera baczillusa buján tenyészik, nincs itt napsugár, amely kiszárítsa, elporlassza. Az 1892-iki nagy epidémia idején Hamburgban, Rumpf kimutatása szerint Harvestehude kerületben 1000 lakos közül 10 betegedett meg, 4"5 halt meg kolerában. Rotherbaum kerületben 11'5 betegedett meg és 6 halt meg. Altstadt-Norderteiban 34 betegedett meg, 17 halt meg. Bolivarder kerületben 40 betegedett meg és 24 halt meg. Ha az ember ezeket a kerületeket egymással összehasonlítja, akkor kitűnik, hogy az enyhe halálozású két első kerületben legtöbb a villaalakú, egylakásos, kertes lakóház, ez a lakóház típusa ebben a kerületben, míg a két utóbbi kerületben a sok emeletes bérkaszárnya az uralkodó tipus. Míg az első két kerületben 90-180 m2 alapterület jut egy lakosra, addig az utóbbiakban 16, legfeljebb 30 m2 jut egy lakosra. Ezek az adatok számszerűen is bizonyítják azt a köztudomású, tényt, hogy a szegénység prediszponál arra, hogy az ember járványos be egségben, kolerában betegedjék meg és haljon meg. A járványok elleni küzdelem elsőrendű állami kötelesség. Az emberi elme legnagyobb diadalai közé tartozik az emberpusztító járványok megszüntetése, korlátozása. Nincs még oly emberi munka, amelynek eredményei oly fényesek, melynek gyümölcsei oly dúsak lennének. 1830-ban az első európai epidémia idején Franciaországban 55.000 ember pusztult el kolerában. 1863-ban egy mekkai zarándoklat néptömegében tört ki a kolera. 30.000 ember pusztult el. Az 1868-tól 1870-ig terjedő nagy európai epidémia idején több mint egy millió ember pusztult el kolerában. Mily eltörpülő csekélység ehhez képest egy nagy háború, egy világraszóló földrengés emberáldozatainak száma. A járvány elleni küzdelem tehát nagy betétért folyik, mérhetetlen javaiért az emberiségnek. A kolera elleni küzdelem fentebbi megállapításunk szerint a szegénység elleni küzdelemmel volna azonos. Ez annyit jelentene, mintha e küzdelem kilátástalan volna. A szegénység elleni küzdelemre a magántulajdonon fölépült társadalomnak ma még nincs fegyvere.