Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 17. szám - Kolera és pauperizmus

526 Mindezek úgyszólván kivétel nélkül a III., VI., VII. kerület külső végén, a menedékhelyen vagy a város külső, szegények lakta negyedeiben vagy a Budapest munkásproletariátusa által lakott szomszéd helységekben laktak. Közelfekvő az ellenvetés, hogy ily csekély számú esetből messzemenő következtetést nem lehet vonni. Hiszen általában több a szegény ember, mint a jómódú, nincs mit csodálni azon, hogy a kolerás betegek között is több a szegény, mint a gazdag. Aztán véletlen is lehet, hogy ily aránylag csekély számú beteglétszámnál a beteg mind szegény ember. Ezek az ellenvetések azért nem állják meg helyüket, mert az utolsó évtizedek nagy kolerajárványai alkalmával több oldalról, Európa különböző államaiban tudományos biztonsággal állapították meg, hogy a kolerajárványok a szegény népesség járványai. Kőrösy József, Budapest székesfőváros statisztikai hivatalának volt igazgatója, az elsők egyike volt, ki: »Uberden Zusammenhang zwischen Armuth und infektiösen Krankheiten« című munkájában nagy statisztikai anyag segítségével kimutatta, hogy a kolera, a »fekete rém« a szegények között aránytalanul nagyobb számban szedi áldozatait, mint a jómódúak között. Sőt ő még azt is kimutatta, hogy az öszszes halált okozó betegségek között a kolera az, melynél a szegénység a legnagyobb mértékben fokozza a megbetegedés és elhalás veszélyét. Budapest halandóságát az 1886 — 1890-iki években tárgyaló nagyszabású munkájában Kőrösy behatóan foglalkozik a vagyonosság és a halálok, így különösen a vagyonosság és fertőző betegségek közti összefüggés kérdésével is. Ha e munka végkövetkeztetései nem is állják meg minden tekintetben a tudományos és elfogulatlan kritikát, a benne felhalmozott sok és értékes adat érdekes felvilágosítást ad némely fertőző baj epidemiológiai sajátosságairól. Ő kimutatta, hogy a szegénység, a zsúfolt pincelakás feltűnően nagy mértékben éppen a koleránál és a himlőnél mozdítja elő a megbetegedésre és halálozásra való hajlamosságot. Különösen jellemzőek a kolerára vonatkozó adatok. »A kolera fellépésére jellegző az a körülmény, hogy az 1886-ban kolerában elhalt 565 egyén közt volt napszámos, napszámosnő, munkás, munkásnő, szolga és cseléd, összesen 236, azaz 41*70/o, míg ugyanaz a hat foglalkozás együttvéve az 1891-iki népszámlálás szerint az élő összlakosságnak csak 23-4°/o-át tette ki. 486.671 lakos közt 114.076 napszámos, napszámosnő stb.« Hogy a nyomor egyik nagyon is elhárítható járuléka, a piszok, milyen hatással van a kolera terjedésére, azt Fodor, volt hírneves budapesti egyetemi tanára a higiénének mutatta ki. Ő reá mutatott arra, hogy gyomorbélhurutok milyen mértékben fokozzák a koleramegbetegedésre való hajlamot és hogy ezek a gyomorbélhurutok mily szorosan függnek össze a szegény nép rossz táplálkozási viszonyaival, tudatlanságával, a piszokkal, melyben él. Nyers, éretlen, romlott ételteszik ez a népréteg, mely ételt a piszok és annak bomlási produktumai még élvezhetetlenebbé tesznek. Budapesten az 1866-iki és az 1872/73-iki kolerajárvány idején a tisztának talált házakban 10.000 lakosra csak 90 koleraeset jutott, a piszkosnak talált házakban pedig 420. Gruber, a nagynevű német higiénikus is megírta, hogy a kolera a szegénység betegsége. Poroszországban a keleti tartományokban pusztított legjobban a kolera már oly időben is, mikor a kolera pandemia alakjában egész Európában elterjedt, és Oroszországban már szünőben volt, Oroszország szomszédságának tehát már nagy jelentősége nem lehetett. A nyugati tartományokban alig volt kolera. Oka e feltűnő jelenségnek az, hogy Poroszország nyugati tartományai gazdagabbak, keleti tartományainak lakossága pedig általában sokkal szegényebb. Ezt számadatokkal bizonyítja Weichselbaum. Míg a keleti tartományokban 1885—1888-ig az adóhivatal kimutatása szerint 420 márkánál kisebb jövedelme volt a lakosság 31 (Bromberg) egész