Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Munkások táplálkozása

37 Indokok: A határozat az ipari rendt. 81. §. szövegéből egyenesen folyik. Ezen §. csak négy pontot említ, mint a bizonyítvány kellékeit. A munka neme, tartalma, a segédmunkás erkölcsi viselete és munkájának értéke. Úgy a §. szövege, valamint azon körülmény, hogy mindent fölsorol, ami más munkaadót érdekelhet, megerősíti azon fölfogást, hogy a fölsorolás annyiban teljes, hogy más megjegyzések ugyan tiltva nincsenek, de a munkás által nem is követelheíők. A törvény nem kívánta és nem rendelte el, hogy az elbocsátás, illetve a szolgálati viszony megszüntetésének oka a bizonyítványban benne foglaltassák. Ezen intézkedés oka világos. Egyrészt nem foglalhat magában a bizonyítvány kedvezőtlen adatot, ha tény, hogy a munkás maga mondott föl, ami a bizonyítványban mindig megemlíttetnék, másrészt ezen megjegyzés hiányából szükségképen azon az alkalmazottra nézve kedvezőtlen körülményre lehetne következtetni, hogy a munkás nem mondott föl, hanem neki mondtak föl, hogy hirtelen bocsáttatott el, vagy fölmondás nélkül hagyta el szolgálatát. Egyébként is sokszor hiábavaló viták támadhatnának azon kérdés fölött, vájjon melyik fél szüntette meg a szolgálati viszonyt. Tehát nemcsak a Ip. R. 81. §-ának megfelelő, hanem helyes is, hogy csak a kilépés ideje veendő fel a bizonyítványba. A bíróság fölfogását nem befolyásolhatja a munkaadók sokszor ellentétes gyakorlata (1. pl. a 933. és 1584. sz. iparhatósági Ítéleteket), mert a szokás a ip. R. 72. §-a értelmében nem jogforrás. Nem helyes tehát, ^ hogy panaszos igényét arra támasztja, hogy panaszolt cég más munkásoknak kérelmeikre bizonyítványukba megjegyezte, hogy saját kívánságukra elbocsáttattak vagy hogy más munkaadók ezen megjegyzést beszokták irni. A panasz tehát elvi okokból elutasítandó volt, és így nem merült fel annak szüksége, hogy a bíróság megvizsgálja a cég másik ellenvetését, mely szerint nem panaszos, hanem panaszolt cég volt a fölmondó. BALESETBIZTOSÍTÁS. Az üzemi baleset fogalmához. I. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal 1910. október 27-én kelt 1909. 282/11. sz. ítélete. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a fölebbezésnek helyt ad, az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatja, igénylő részére ennek 1908. április 8-án történt üzemi balesete következtében a munkaképesség 75°/"-nyi csökkenésének megfelelően évi 135 K (egyszázharmincöt korona) baleseti állandó járadékot állapít meg. Indokolás: Az első fokú bíróság fölülbírált ítéletében azt állapította meg, hogy a Cz. K. molnártanonc sérelmére 1908 április 8-án történt és abban álló baleset, hogy D. L. molnárnak második emeletén az egyik kereket hajtó transmissiósszíj a nevezett sérültet elkapta s jobb karját akként összezúzta, hogy azt műtétileg el kellett távolítani, nem üzemi baleset s ezért igénylőt baleseti kártalanítás meg nem illeti. Az elj. rendelet 111. §-a értelmében az összes bizonyítási adatok összevetése alapján túlnyomó valószínűséggel megállapított tényállás alapúi vételével kellett a felső bíróságnak bírói meggyőződését megalkotnia. Ezekhez képest azután a bíróság Cz. K. balesetét üzemi balesetnek minősítette. Erre a megállapításra egyfelől az a helyszíni szemle útján a föntebb vázoltak értelmében kiderített ténybeli adat indította a felső bíróságot, hogy Cz. mint molnártanonc, a malomnak rábízott söprése közben a földszinten is lehetett hasonló balesetnek áldozatává s még inkább lehetett azzá abban a tényleg ismételten megtörtént esetben, midőn munkaadójának utasítását gyermekkorának megfelelő színvonalú goldolkodásával akként értelmezte, hogy a neki, mint molnártanoncnak föladatában álló söprést a malom emeleti részében is el kell végeznie és ezért ismételten ezekben a helyiségekben is tartózkodott. Másfelől elhatározó jelentőségű jogi indoknak azt fogadta el a hivatal, hogy valamely balesetnek üzemi jellegét nem szünteti meg ez a tény, hogy a balesetet szenvedett túlment azokon az utasításbeli s az óvatosság és belátás által javalt koriátokon, amelyek mellett a baleset elkerülhető volt volna. A legtöbb balesetwgyanis az üzemben foglalatoskodó alkalmazottat amiatt éri, mert a kitanításoknak és a saját belátásának kellően érvényt nem szerezve, vigyázatlanságot, esetleg szabálytalanságot követ el.