Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - Közegészségügyi törekvések és a nőmozgalom

450 Munkásügyi Szemle lalkozásból származó bántalmai a szájon, orron és a garaton keresztül is keletkezhetnek, minek elejét lehetne venni, ha a forgácsokat és a hulladékokat szívógépek segítségével eltávolítanák. A további fejtegetések az összmunkásság szempontjából is nagy értékkel bírnak, igy például, hogy a lármás üzemekben foglalkoztatott munkások első süketsége hamar elmúlik. Idősebb munkásokat súlyosabban sújt a lárma, mert reájuk nézve a váratlan és erős zaj nagyon ártalmas. A gőzszirén süvítő füttyei a haditengerészet jelentése szerint sok esetben okoztak szolgálatképtelenséget. A modern üzemekben azonkívül nagy szerepet játszanak azok a súlyos rázkódtatások, amelyeknek a test munkaközben nap-nap után ki van téve. A megrázkódtatott talajon álló munkás teste, különösen a teljes súlylyal ránehezedő csontváz, kitűnően vezeti a hangot a torokból a koponyáig. Körkérdésekre érkezett feleletek arról tanúskodnak, hogy a modern üzemekben, amelyekben hidraulikus és villamos kalapácsokat használnak, a munkás sokkal kellemetlenebb helyzetben van, mint régente a kézműiparban volt. A kazánszögecselés megsüketíti azokat, akik a folytonos rázkódtatásoknak kitett kazánban állanak. Szerző azt követeli, hogy ilyen munkák számára válogassák ki a munkásokat, oszszák be célszerűen a munkaidőt, lármás üzemekben rövidítsék meg a munkaidőt, 15—35 perces időközökben váltsák fel a munkásokat és nagy rázkódtatásoknál alkalmazzanak hangtompító alzatot. Iskolásgyermekek nyári üdülése. A nyári hónapokban szünetelnek az iskolai előadások. A szünet célja, hogy tanítók és tanulók új erőre kapva, eredményesen folytathassák a szünet után tovább munkájukat. De hol tölti a nagyvárosi gyermek ezt az időt, melyet testi és lelki erőgyűjtésre, üdülésre, hasznos szórakozásra szánt az iskola? Ezzel a kérdéssel még nem igen találkoztunk azok részéről, akik hivatva vannak az iskolai munka eredményességét előmozdítani. Az iskola megadja a két, két és fél hónapi szabadságot, de hogy e szabadságidőt hol töltik a gyermekek, hogy nem olyképpen töltik-e el, amely az iskola munkáját nemcsak hogy elősegítené, hanem ellensúlyozza, azzal nem törődik senki. Pedig eredményes csak az az iskolai munka lehet, amelynek gondoskodása az iskola falain túl is terjed, amely az életet összhangba tudja hozni az iskolával s amely gondoskndik arról is, hogy azt, amit az iskolaévben felépített a tanulók lelkében, le ne rombolja a nyári szünidő, hanem ellenkezőleg, a nyári szünidő alkalmassá tegye a tanulókat a következő — mindig nagyobb igényeket támasztó — iskolaév munkájára. Szóval az iskolának törődni kell azzal, hogy a szünidő alatt a tanulók tényleg üdüljenek, tényleg pihenjenek s erősödjenek s ezáltal képessé tétessenek a következő iskolaév terheinek elbírálására. A budapesti iskolásgyermekről e tekintetben senki sem gondoskodik. A budapesti szegénysorsú iskolásgyermek, a munkások, kisiparosok, kiskereskedők, kishivatalnokok nagytömegeinek gyermekei itt nyaralnak ebben a fülledt, nagy téglatengerben. A budapesti utca az ő minden piszkával, szemétjével, ez a budapesti gyermek nyaralása. Ez a nyaralás, ahelyett, hogy üdülésül szolgálna, testileg nem erősíti, lelkileg megront/a s folytonosan veszélyekkel környezi a budapesti iskolák szünetelő tanulóit. Hogy ez az állapot közegészségi, népjóléti szempontból mily hátrányos, azt talán fölösleges is tovább fejtegetni. Hogy lehet máskép is, hogy a nagyvárosi gyermeket is hozzá lehet juttatni a szabad levegőhöz, hogy a nyári szünidőben is gondoskodhatik az iskola a növendékekről, arra szolgáljanak például a következők: A német birodalom fővárosában hasonló volt a helyzet, mint nálunk. Ott is az utca porában nyaraltak a szegény emberek gyermekei, ott is a testi megnyomorítás s az erkölcsi megmérgezés veszélyei környezték őket. Mintegy tíz évvel ezelőtt hosszas buzdítás után — melyben előljártak a képviselőtestület szociáldemokrata tagjai — végre elhatározta a városi tanács, hogy az iskolaudvarokat átengedi nyári játszóhelyül a gyermekeknek. Kezdetben ez is megfelelt. Az utca porától már legalább megszabadultak a berlini gyermekek. Néhány évig az iskolaudvarok szolgáltak nekik üdülőhelyül. 1906-ban néhány iskolaudvarból a szünidő utolsó három hetében próbaképpen kivitték a gyermekeket egész napra a szabadba. A próba nagyszerűen sikerült. A gyermekek nagyon jól érezték magukat s az utolsó napokon 900-an vettek részt a kirándulásban. A sikerült próba után a következő évre a képviselőtestület 12.000 márkát irányzott elő az iskolásgyermekek szünidei kirándulásainak a költségeire. A kísérletet tehát nagyobb mértékben lehetett folytatni. 1909-ben már négy helyen játszottak a ber-