Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 14. szám - A kecskeméti kőművesek

Munkásügyi Szemle 435 séget elfogadja, mert ez az egyezség szabadon hagyja a lakosság azon jogát, hogy helybeli, vagy nem helybeli építővállalkozókkal az építési munkálatokra nézve tetszése szerint egyezkedjék és így építőiparosaink érdekeit nem sérti, másrészt mert a M. É. 0. Sz. rendelkezhetik föltétlenül elegendő építőmunkással és biztosíthatja meghatározott bérösszeg mellett az építkezések nyugodt és munkabéremelés nélküli befejezését, ez egyezség elfogadása egyedül alkalmas eszköz arra, hogy a város ujraépülését a lakosság indokolatlan megterhelése nélkül föltétlenül biztosíthassuk. Ez egyezség szerint a M. E. 0. Sz. kötelezettséget vállal arra, hogy a város lakosságának megkeresésre mindig a kellő számú kőművesmunkást rendelkezésre bocsátja 65 fillér óradíj mellett és e munkásokért felelősséget vállal. Kötelezi magát a szövetség, hogy az esetre, ha a munkaadók a munkások anyagi helyzetét a jelenleginél kedvezőtlenebbé nem teszik, a folyamatban levő építkezésektől azok befejezéséig a munkásokat el nem vonja. Kötelezettséget vállal a szövetség arra is, hogy a helybeli más szakmabeli munkások, kiknek az építkezések körül szerepük van, a jelenlegi munkabérek és munkarend mellett a munkálatok befejezéséig tovább dolgoznak. Amennyiben pedig az épületek helyreállításához ily más szakmabeli munkásokra szükség volna, azokról is mérsékelt munkabérek mellett igyekszik gondoskodni. Tartozik továbbá a szövetség a szükséghez képest megfelelő számú munkavezetőkről is mérsékelt díjazás mellett gondoskodni. Az építőmunkások ezen egyezségében a közügynek olyan szeretete, annyi nemes étikai vonás csillámlik meg, hogy fölösleges és erőtlen mellette minden méltatás. Kecskemét városának újjáépítését megkönnyítették. Számíthatunk arra, hogy adott szavukat be fogják váltani, De fordítsuk figyelmünket a két letartóztatott kőműves cselekedetére. A hírlapok közleményei szerint e »lelketlen emberek zsarolni próbáltak, mert 20 korona órabért követeltek.« Nem kívánom bírálni a rendőrség eljárását. Bizonyára megvolt ahhoz a kellő törvényes alap, ha nem is az, amelyet a hírlapi tudósítások megjelölnek. Azonban e két munkás — akinek nevét a napilapok annak idején kiírták — e 20 koronás órabérkövetelésért mint zsaroló áll a nagyközönség előtt. Az 1878. évi V. törvénycikk, »a magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről« 350. §-ában a zsarolás vétségét így határozza meg: »Aki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, valakit erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek cselekvésére, eltűrésére, vagy elhagyására kényszerít: amennyiben cselekménye súlyosabban büntetendő cselekményt nem képez — a zsarolás vétségét követi el«. E törvény 351. §-a szerint még »zsarolás vétségét követi el az is, aki azon célból, hogy magának vagy másnak vagyoni hasznot szerezzen, valakit rágalmazó vagy becsületsértő állításának nyomtatvány által való közzétételével fenyeget.« Vizsgáljuk meg tehát, hogy a két kőműves munkás 20 koronás órabérkövetelése mennyiben vonható ezen törvényszakaszokban körülirt büntetendő cselekmények sorába. Fogadjuk el ezen célra helyesnek a hírlapokban megjelent rövid tényállást, mely szerint a két munkás zsarolt, mert egy-egy órai munkájáért 20 korona munkadíjat követelt. A törvény 351. §-a ennek alapján tekintetbe nem jöhet, mert hiányzik az a fenyegetés, hogy a kivánt órabér megtagadása esetén a két munkás rágalmazó vagy becsületsértő állításokat fog nyomtatvány útján közzétenni. Marad tehát a 350. §. De ez is olyan ismérvekhez köti a zsarolást, melyeket hiába keresünk a két kőműves cselekedetében. A törvényszakasz szerint a zsarolás mindenekelőtt jogtalan anyagi haszon szerzésére irányul. Ámde, jogtalan-e a munkabér csupán azért, mert szokatlanul magas, ha előzetes munkabérszerződés kisebb munkabért meg nem állapított ? A munka-