Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 13. szám - Lakásreform és községi telekpolitika. 1. [r.]

Munkásügyi Szem/e 399 akkor is uralkodó házformává kellene tenni, ha nem volna oít egyúttal a leggazdaságosabb is. Csak a külvárosi kisházban lehetséges a munkáscsaládnak — anyagi erejéhez mérten — annyi szobát nyújtani, hogy a gyermekeket a szülőktől és a nemek szerint egymástól is el lehessen választani és ezzel a családi élet tisztaságát biztosítani. A számosabb, bár kisebb szoba sokkal ideálisbb munkáslakást ad, mint a konyha és az egyetlen nagyszoba, amelyben szülők, gyermekek és gyakran idegen ágyrajárók is nemi különbség nélkül vannak összezsúfolva. Már pedig a bérkaszárnyákban az alaprajz rendszerint olyan mély és nagy szobákat teremt, hogy azokból egy, legfeljebb kettőre futja a kevésbé módos lakosnak. így például a fővárosban az 1906. évi lakásstatisztika szerint a lakosságnak 53°/o-a élt egyszobás lakásban, 65° o-a a lakosságnak — tehát jóval a szoros értelemben vett munkásosztályon túl — legfeljebb kétszobás lakásban lakott. Több-kevesebb eltéréssel így van ez a kontinens ama bérkaszárnyás városaiban is, amelyeknek a lakossága jóval módosabb, mint a magyar fővárosé. Ezzel szemben azokban az országokban, amelyekben a kisház fentartotía magát, Angliában, Belgiumban, Hollandiában, Németország északnyugati részében és az Egyesült-Államokban a városi munkásságnak tanult, állandó rétegei négy és öt lakrészes lakásokban laknak. Igaz, hogy ezekben a kisházakban a szobák kisebbek, mint a kontinens bérkaszárnyáiban, de erkölcsi tekintetben ez azért előnyös, mivel az ágybérletet intézményesen kizárja, az egészségi érdekeket pedig a családtagok eloszlása két-három hálószobában, a hálószobák különválasztása a nappali szobától, a szobák közvetlen megvilágítása és teljes szellőztethetősége biztosítják. Mindezek olyan tulajdonságok, amelyeket hiába keresünk a mi bérkaszárnyáink sötét, dohos, túlzsúfolt udvari lakásainál. Számos szimptomatikus statisztikánk van arra nézve, hogy miként emelkedik a halandóság és a betegségek százaléka a népességnek egy-egy házban, illetve egy hektáron való szaporodásával. Bár ezt a viszonyt más tényezők is befolyásolják, mégis jellemzetes, hogy míg a bérkaszárnyás Budapesten, ahol átlag 47 ember él egy házban, 1000 ember közül 1907-ben 20 ember halt meg, a kisházas Nagylondonban, amelyet a köd és füst egészségtelen városának képzelünk, de ahol csak 7'6 ember él átlag egy házban, ezer közül csak 14'6 ember halt meg. De már London ama városrészeiben, amelyekben a magas zártsorú építkezés divik, (Bethnal Greenben, Shoreditchben) 18—20 ember halt meg ezer közül, viszont a nagyon ritkán beépített munkáskertfalukban (Port Sunlight, Bourneville) ezer élőre 7—8-ra csökken a halandóság, az első igazi kertvárosban Hampsteadban pedig csak 5-re rug. Ehhez járulnak a bérkaszárnyás városok társadalompolitikai hátrányai. A bérkaszárnyás városokban, aminő Budapest, alig egy százaléka a lakosságnak háztulajdonos és még a háztulajdonosok nagy része sem lakik a saját házában. Ellenben ott, ahol a kisház uralkodik, oít a lakosság széles kevésbé tehetős rétegei is eljuthatnak még a családi ház tulajdonába. Ahol pedig a kis családi ház dominál, ott megszűnik az a bérkaszárnyát jellemző, folytonos béremeléstől okozott óriási lakásváltoztatás, amely a gazdasági értékeknek nagyfokú elpocsékolását, a lakások és bútorok rongálását okozza és a legfejlettebb kulturközpontjaink népét ismét nomáddá teszi. Igaz, hogy a kisházas beépítés mellett a lakosság nagyobb távolságra lakik a munkahelyétől, de azt ellensúlyozhatják az iparos és üzleti életnek decentralizációja, a jó közlekedési viszonyok. Tényleg megállapították azt, hogy ahol ez a lakásmód dívik, a közlekedés fejlettebb és olcsóbb, és minthogy a dolgos ember csak reggel és este tér haza, a gyorsvonaton kevesebb időt is veszít, mint a rossz közúti vasúton való napi négyszeri utazással. Különben a kislakásos beépítés nem is növeli az emeletek csökkentésével egyenes arányban a városok beépített területét. Baumeister kiszámította, hogy az egyemeletes házakból felépített város még csak nem