Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 12. szám - A teljes munkahozadékhoz való jog

Munkásügyi Szemle 377 Ha jut is a balesetet szenvedett gépész ehhez a teljes kártalanításhoz, az igen végzetes, sokszor elviselhetetlen teher a kártalanításra kötelezett mezőgazdára. — De többnyire semmilyen kártalanításhoz sem jut a baleset sújtotta gépész. Hiszen sokszor vagyontalan a mezőgazda. S ha nem is az, baj esetében csak szemesség és laza lelkiismeret kell hozzá és száz mód nyílik a végzetes teher elhárítására azzal, hogy behajthatatlanná teszik a kártalanítási követelést. Pedig hát az a küldetés, melyet a gépész elfogadott s az a mezőgazdasági munkai, melyet végez, éppen nem veszélymentes, nem is csekélyebb veszélyességű, mint a gépgyári munka. A gépész többnyire éjjel utazik vasúton, tengelyen ismeretlen helyeken, sokszor kezdetleges utakon és veszedelmes viszonyok között. A gép veszélyessége nem csökkent azzal, hogy mezőgazdaságba került, sőt a gépészre nézve még nőtt azzal, hogy egyetlen szakértő a gép mellett és sokszor kellő segítsége sincsen. Ily körülmények között éppen nem ritka a baleset. De mivel történt a gépész helyzetének ez a vázolt roppant hátrányos változtatása ? Azzal, hogy a kiküldetés a munkakönyv- és fizetés kiadása mellett a gépgyári alkalmaztatás megszakításával történt. Sokszor még a gépgyár sem számol azzal, a gépész többnyire nem is sejti, milyen végzetes változás történt az utóbbinak biztosítás-jogi helyzetében. Ha tudnák, aligha járnának el a leirt módon. Felhívjuk az érdekkörök figyelmét, szüntessék meg ezt az áldatlan gyakorlatot, mely — mint a hogy ezt a felsőbírósági ítélet is kiemeli, — a munkásbiztosítási törvény intenciójával sehogy sem egyeztethető meg. Tesszük ezt nemcsak a szociális érdekek, a humanizmus és a tiszta jogrend érdekében, hanem magának az összes érdekelt feleknek javára is. Hiszen a gépgyár inkább várhatja attól a gépésztől, a kit saját kötelékében tart meg, hogy a kiküldetés folyamán a gyár érdekeit gondosan, buzgóan, hűségesen szolgálja, mint attól, aki csak az esetleges visszavételnek baleset esetében tragikomikussá váló kilátásával dolgozik. A gépésznek kiküldetése idején adandó javadalmazását pedig a gép vevője ép oly szívesen téríti meg a gépgyárnak, vagy adja ennek nevében a gépésznek, a mint szívesen fizeti azt ennek közvetlenül a maga nevében. Az a néhány fillér biztosítási járulék tehát busásan megtérül. A gépet vásárló mezőgazda felett nem lóg annak Damokles kardja, hogy mivel a gépészt esetleg azért, mert őt a gépgyár alkalmazottjának tartotta, biztosítani elmulasztotta, ezrekkel akár a saját vagyoni tönkje árán kártalanítani tartozik. A gépész pedig a saját és családjának valóban létérdekét szolgálja, mikor a kiküldetés idejére nem válik ki a gépgyár alkalmaztatásából. S hogy történik az alkalmaztatás ezen folyamatosságának biztosítása ? Oly egyszerű a cél elérése. A gépgyárak akkor, mikor gépészüket a végből küldik ki, hogy mezőgazdaságban helyezzék a gépeket üzembe, ne adjanak neki s a gépész ne fogadjon el olyan marsrutát, amelynek bármely pontja az alkalmaztatási viszony felfüggesztésére utal. így a megbízás ne tartalmazza azt, hogy a biztosítási kötelezettség a kiküldetési munka idejére a mezőgazdasági üzem tulajdonosát terheli s hogy a fizetést ez az utóbb jelzett üzemtulajdonos közvetlenül adja a gépésznek. Ellenkezőleg ki kell emelni az ilyen megbízó levélben, hogy a gépgyári alkalmaztatás fentartatott és azt, hogy a javadalmazás, noha azt a gépgyár helyett közvetlenül a mezőgazdasági üzem tulajdonosa fizeti ki a gépésznek, a gépgyár meghatalmazása alapján annak nevében fizettetik így. Természetesen a gépésznek a munkásbiztosító pénztárból való kijelentése sincsen helyén. Ily óvatossági intézkedések mellett oly szabályozást nyer a jogi helyzet, hogy a gépgyár és a gépész közt az alkalmaztatási viszony a kikül-