Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 12. szám - Jogi oktatás

366 Munkásügyi Szemle hogy az évi succrescentiának alig r8°/o-a szerzi meg a középiskolai képzettséget. És ez az elenyésző hányadú intelligencia — nem tud megélni! — De nézzük az életpályák megoszlását. Milyen pályát választott ez a 4.549 diák ? A legjava (922) — more patrio — jogra ment; utánuk következnek (538) a theológusok, ezek után pedig azok, akik alsóbb hivatalnokok lettek (506); katonai pályára lépett közülük 176, és ipari pályára 55! Míg 1901-ben a két magyar egyetemen 658-an promováltak jogi vagy államtudományi doktorokká, addig ez a szám 1908-ig 1097-re nőtt; ugyanezen időben az orvosdoktorok száma 144, illetőleg 182. Pedig a jogi pálya tekintélye az utolsó évtizedben fejest hanyatlott, egyházi alkalmaztatásra évtizedig várakozik hiába a fiatal theológus, s azért az éhenkenyérért, amelyet a kishivatalnokság nyújt, ugyancsak nem érdemes Tacitussal bajiódni. Most, amikor a jogi oktatás terén mélyreható reform készül s amikor egy, sőt esetleg több új egyetem felállítása elhatározott dolog: alkalomszerű gondolkozni kissé arról, nem nyujtanak-e módot ezek a változások arra, hogy az életpályáknak ezt a beteges aránytalanságát legalább enyhíteni lehessen ? S alkalomszerű gondolkozni azon is, mit és hogyan tanítsunk ezeken az új egyetemeken a végből, hogy hasznosabb, komolyabb, erősebb nemzedéket neveljünk, mint amilyen a mostani ? Az alábbiakban azonban csak a jogi oktatás kérdéseivel foglalkozom, többek közt azért is, mert felső oktatásunknak ez az ága az, amely a legsürgősebb reformra szoruló. A kultuszminiszter a folyó év január havában értekezletet tartatott, amelyen maga a kormány képviselője ismerte be dicséretre méltó őszinteséggel, hogy az egyetemről kikerülő jogásznemzedék sem tudás, sem jellem, sem intelligenczia szempontjából nem üti meg a legszerényebb mértéket sem; hogy az a tanuló, aki egyetemi pályáján csak háromszor bukott meg, az átlagon felüli jó tanulóként tesz számot; hogy az életbe kikerülve, a túlnyomó többség be nem válik, mert a saját erejéből való boldogulás helyett protekcióban és összeköttetésekben keresi az érvényesülést. Tény, hogy a mai apa így gondolkozik: »Ez a fiú nem akar tanulni. Mitévő legyek vele ? Jogásznak adom.« Helyes nyomon indul tehát az ankét, amikor mindenekelőtt meg akarja szüntetni a »nem-tanulás szabadságát.« Vizsgaszaporítás, az előadások látogatásának kényszere, a tanulási idő alatt másnemű hivatás gyakorlásának tilalma — mind hasznos és sokszor megdicsért eszközök arra, hogy a jogi stúdium elveszítse azt a »nem ütik a jogászt agyon«-féle glóriát. Az ügyvédi gyakorlati idő meghosszabbítása és a meg nem felelő joggyakornokok kiselejtezése a bíróságoknál szintén meg fogják hozni a maguk gyümölcseit. A protekciót ugyan nem fogják kiirtani, míg az állam megmarad a mai bürokratikus összetételében, azonban a tülekedés nem olyan tűrhetetlen, a kegv osztogatás nem olyan önkényes, a protektor ok nem olyan tolakodók, ha a megélhetés más pályákon anyagilag jövedelmezőbb, az előmenetel valószínűleg kedvezőbb, az alkalmaztatás elég biztos és erkölcsileg egyforma magasan értékelt. É részben tehát többet a jogi oktatás reformjától ne várjunk: a többi nem az iskola, hanem az élet dolga. Fontosabb azonban, mert aktuálisabb mindennél az, mit tanul az ember az egyetemen: mit tanulhat és mit nem tanulhat ? Ez az, ami évtizedekre szab irányt a főiskolának, mert a tapasztalat mutatja, mily nehéz a már egyszer megalkotott tanulmányi renden csak a legkisebb változtatást is megejteni. Hiszen nincs-e a budapesti egyetemen még ma, a huszadik század második évtizedében, effektive és valósággal tanszéke az ú. n. észvagy természetjognak? S nem-e látszik szinte emberfölötti feladatnak az a reformkísérlet, hogy a jövőben a kereskedelmi minisztérium hivatalnokától megkívánjuk, hogy vizsgája legyen — a kereskedelmi jogból ? Ezért mindenekelőtt le kell szögezni azt, hogy nem szükséges, sőt nem is kívánatos, hogy az ország összes egyetemein a tanrend azonos legyen. A kolozsvári egyetemnek nem ártott meg, sőt ki tudja, nem használt-e, hogy fakultásainak beosztása nem azonos a budapestiével. S a német nyelvű egyetemek közt