Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Balesetelhárítás

22 Munkásügyi Szemle A helyzet tehát itt is az, hogy a kötelező balesetbiztosítás segélyével a balesetelhárítás meglehetősen elhanyagolt területét gyümölcsözés reményével lehet művelni. A biztosítási szervezetnek ez egyik elsőrendű föladata. Az eszközök rendelkezésére állanak, művelje tehát. A célszerűség azt parancsolja, hogy elsősorban a leghatékonyabb eszközzel éljen, de ez korántsem jelenti azt, hogy a többieket figyelmen kivül kell hagyni. A balesetek számának és következményeinek csökkentése által a biztosítási szervezet tán még jelentősebb szociális szolgálatot tesz az érdekeltségnek és a köznek, mint a kártalanítás által. Ezért a csekélyebb siker reményével kecsegtető módokat is igénybe vennie már azért is, hogy ezáltal útját egyengesse az üdvös változásnak. Hat vagy hét nap. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár mult hó 16—18-án tartott közgyűlésének határozata alapján elrendelte, hogy a helyi szervek (kerületi, vállalati és magánegyesületi betegsegélyő pénztárak) 1911 január 1-től kezdve a betegsegélyezési járulékokat hét napra számítva rójják ki. Az állami munkásbiztosítási hivatal azonban a »Munkásbiztosítási Közlöny« f. évi január 5-én megjelent számában rendeletet adott ki, mely szerint az országos pénztár közgyűlésének a hét napi járulékszámításra vonatkozó határozatát még nem hagyta jóvá s így az országos pénztárnak erre vonatkozó rendelkezései nem hajthatók végre. A kerületi pénztárak természetesen nagy zavarba jutottak az egymást keresztező rendeletek által, mert a munkaadókat a hétnapi kirovásáról már értesítették, de ennek függőben tartását a bérlevonás előtt már nem közölhették. Az ügy érdekében feltétlenül szükséges, hogy az állami hivatal e bizonytalanságnak s zavaroknak vessen véget s végre döntse el, hogy az országos pénziárnak e kérdésben már ismételten hozott határozataival szemben mi az álláspontja. Az előzményekből arra kell következtetnünk, hogy a Hivatal ezúttal sem fogja jóváhagyni a hétnapi járulék számítását, de ez esetben más módon kell gondoskodnia, hogy a pénztárak a működésüket lenyügüző deficittől mielőbb megszabadulhassanak. A döntés további halasztása csak az izgalmakat növeli s munkásbiztosítás körüli bajokat fokoza. A kerületi pénztárak átszervezése. A kerületi pénztárak tisztviselői köréből sűrűn kapjuk a panaszokat, hogy helyzetük bizonytalansága még mindig tart. Az illetményszabályzatokat megállapították, a besorozás megtörtént, de még mindig nem tudják, hogy megválasztásuk végleges-e s hogy megállapított illetményeiket tényleg megkapják-e. A bizonytalanság oka az, hogy az állami hivatal rendeletileg megtiltotta az állások végleges szervezését s betöltését mindaddig, míg a szolgálati s fegyelmi szabályzatok jóváhagyva nem lesznek De vájjon mikor fog ez megtörténni ? S nem kell-e a tisztviselőknek meglepetésekre előkészülniük ? Mind oly kérdések, amelyekre senki sem adhat feleletet. És ismerve a pénztári tisztviselők egyéb sérelmeit is, megértjük, hogy országos mozgalom van keletkezőben, mely helyzetük tisztázását akarja kisürgetni. A kereskedelemügyi miniszter az országos pénztárhoz. Az orszá gos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár elnöksége mult évi december 24-én küldöttségileg járult a kereskedelemügyi miniszter elé, hogy a pénztár érdekeinek támogatását kérje tőle s egyúttal a minisztert kitüntetése alkalmából üdvözölje. fiieronymi miniszter a küldöttségnek a többi közt ezt mondta: — Nem mindenkor az erőnek a kifejezése az, ha valaki mindenáron védi a maga álláspontját, kell olyan összegyeztető szellemnek is lennie, amely méltányos a mások felfogása, a mások érdekei iránt. Az igazi erő abban rejlik, hogy meg tudjuk találni minden egyes kérdésben a helyes, az igazságos és az etikai fölfogásnak is megfelelő álláspontot. Meg vagyok róla győződve, hogy a munkásbiztosító intézmény, ha tovább fejlesztjük, ha az útjában most még fönnálló akadályokat törvényhozási úton elsimítjuk, nagyon erős faktor lesz abban, hogy a szociálpolitikai béke, amelyre minden országnak a legnagyobb szüksége van, lehetővé teszi azoknak is a működését, akiket az életpálya vagy az érdek elválasztani igyekszik. Arra kérem az urakat, legyenek szívesek mindenkor, minden felmerülő kontroverz kérdésben a méltányosságot és az igazságot szem előtt tartani és akkor boldogulni fognak.