Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Balesetelhárítás

Munkásügyi Szemle 23 Az orvoskérdés rendezése tárgyában az állami munkásbíztositási hivatal a kerületi pénztárak igazgatóságaihoz rendeletet adott ki, melyben a kerületi pénztáraknak tudomására hozza azt az elvi álláspontot, melyet az orvoskérdésben elfoglal. Álláspontjának megvilágítására közli azon átirata másolatát, melyet e kérdés rendezése tárgyában az állami munkásbiztosítási hivatal orvosi tanácsához küldött. Ez az átirat megállapítja, hogy az orvosi tanács kívánsága, mely szerint lehetőleg a hivatal vegye kezébe az orvosi kérdés^ rendezését, nem teljesíthető, mert az életbeléptetési rendelet szerint az orvoskérdés rendezése az országos pénztár feladata. A hivatal mindaddig, míg a kerületi pénztárak s az országos pénztár e kérdésben nem határoztak, e kérdésben nem dönthet, azonban álláspontját tervezet alakjában kellő tárgyalás után közölni fogja. A jogi és pénzügyi irányadó szempontot jelzi a hivatal. Az orvosok és a kerületi pénztárak dolga, szabad egyezkedés révén megállapodni abban, elfogadják-e az országos pénztár által kibocsátott szolgálati, fegyelmi és illetményszabályzatot az általuk kötendő egyezség feltételei gyanánt. Az országos pénztár által kiadott szabályzattervezet tehát csakis ilyen feltételek mintájának tekinthető. Természetesen a kerületi pénztárak az egyezségek tárgyában hozott határozatai az országos pénztár hozzájárulását és az állami hivatal jóváhagyását igénylik. Pénzügyileg a hivatal elvi álláspontja, hogy a rendezés oly keretben állapíttassék, hogy egymagában ne legyen ok sem a járulékszázalék emelésére sem a segélyek szűkmarkú kezelésére. Megállapítja egyben a rendelet azt is, hogy az egyezkedő felek (kerületi pénztárak és orvosok) akaratnyilvánítását illetéktelenül befolyásoló tendenciák a törvény szellemébe ütköznek s így e befolyásolások megakadályozására fog törekedni. Az anyasági védelem ügyével foglalkozó szövetség a mult év december hó 3-án és 4-én rendkívüli ülést tartott Berlinben, amelynek az képezte a célját, hogy a birodalmi biztosítási törvény ügyében való végleges határozathozatal előtt még egyszer propagandát csináljanak az állami anyasági védelem kiépítésének. A szövetség követelései a következők: I. Betegbiztosítás. A biztosításra kötelezettek körzetébe a betegápolási személyzet is felveendő, továbbá a biztosítási kötelezettségre vonatkozó jövedelmi határ 3.000 márkában állapítandó meg. A táppénz felemelendő a teljes alapbér magasságáig. A terhességi segély, ha a terhesség keresetképtelenséget okoz, nemcsak fakultatív, hanem kötelező. Ezt ki kell egészíteni minden hajadon nőnek és minden olyan férjezett nőnek önkéntes biztosítási jogával, akinek férje nem keres 3.000 márkát. A bába- és orvosi-segély tekintetében fakultatívnak szánt szolgáltatásokat rendszeres szolgáltatásokká kell változtatni. Meg kell adni a szülési otthonba való felvételt, vagy pedig az ingyenes házi ápolást. A pénztárak anyák számára tanácsadó-helyeket, terhes-, gyermekágyas-, anya- és csecsemő-otthonokat létesíthessenek. A biztosítottaknak biztosításra nem kötelezett feleségei kötelezőleg kapjanak táppénzt. Városi cselédek és városi háziiparűzők az »Ortskrankenkasse«-kben biztosíttassanak. Ha a pénztárak anyagi eszközeiből a javasolt szolgáltatások fedezhetők nem volnának, minden szülés után 25 márka birodalmi pótlék adandó a pénztáraknak. II. Rokkant- és özvegybiztosítás. A biztosítási kötelezettség kiterjesztendő a betegápolási személyzetre, továbbá a háziipart űző nőkre. A biztosítási kötelezettség legmagasabb határa 3.000 márka évi keresmény. Az aggkori járadék a befejezett 65-ik életévvel kezdődik. Az özvegy-rokkantjáradék a fél keresetképesség elvesztésével már megadandó. A biztosított apa halála után úgy a törvényes, mint a törvénytelen gyermekek kapjanak árvajáradékot, amely a 16-ik év bejeztével szűnik meg és évi 60 márkánál kisebb nem lehet. III. Balesetbiztosítás. A biztosítás lehetőleg minden munkásnőre, kereskedelmi alkalmazottra és a betegápolási személyzetre is kiterjesztendő, a jövedelmi határ legalább 3.000 márkára emelendő. Mindezen javaslatok kiterjesztendő!? az erdő- és mezőgazdasági munkásokra, cselédekre, otthonmunkásokra és háziiparosokra is. Baleset-színlelés. Egy molnár 1901 óta majdnem állandóan a kórházakban feküdt, mint oaleseti sérült. Állítása szerint 1902-től 1908-ig hétszer járt szerencsétlenül s aztán mint súlyos beteg feküdt a svájci és délnémetországi kórházakban. Ezért összesen mintegy húszezer márka baleseti járadékot kapott. Előadása szerint a balesetek oly módon történtek, hogy létráról, vagy felhuzóról leesett. Orvosok bizonyították, hogy az állítólag elszerencsétlenedett ember csonttörést, hüdést szenvedett és keresetében tartósan korlátozva van, sőt egy izben