Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 11. szám - Szocziális biztosítás Angliában

Munkásügyi Szemle 7 korona 20 fillért kaphatnak. A tervezet intézkedik arról, hogy öt hetijárulék befizetése után csak egy heti segélyt fizessenek ki. Ezek az általános intézkedések. Gondoskodnak azonban arról, hogy azon szakszervezetek, amelyek eddig is biztosították tagjaikat munkanélküliség esetére, ezt ezentúl is megtehessék. Azok a biztosításra kötelezettek, akik így már biztosítva vannak, segélyüket nem a munkásbörzén, hanem a szakegyesülettől kapják. Föltétel az, hogy a szakegyesület a saját pénztárából legalább is annyi segélyt adjon, amennyi megfelel az állami biztosítástól fizetendő összeg felének. így a gépipari munkás az állami alapból 8 korona 40 fillért, a szakegyesülettől legalább 4 korona 20 fillért, vagyis összesen 12 korona 60 fillér munkanélküli segélyt kap hetenkint. Az önkéntes biztosításra joguk van bármely szakma munkásainak, akiknek szervezete munkanélküli segélyt fizet tagjainak. Az ilyen szakegyesületeknek az állampénztár, — nem a biztosítási alapból — a kifizetett segélynek egy hatod részét visszatéríti. így a biztosításra nem kötelezett szakmák szakegyesületei tagjaiknak hetenkint 12 korona munkanélküli segélyt fizetnek s az államtói 2 korona pótlékot kapnak. A biztosításra kötelezett szakmák szakegyesületei is megkapják a saját pénztárukból külön fizetett segélynek egy hatod részét, de ezt a biztosítási alap fizeti. A tervezet célja általában az, hogy felbátorítsa a szakszervezetek útján való biztosítást. A törvénytervezet harmadik része a végrehajtásra vonatkozó részletkérdésekkel foglalkozik. Az angol alsóház egyébként a törvényjavaslatot első olvasásban még aznap, második olvasásban pedig május hó 29-én egyhangúlag elfogadta. így valószínűleg semmi akadálya sem lesz annak, hogy a törvényt a jövő év május hó elsején életbe léptessék, amint ezt a javaslat tervezi. A tisztviselői kérdés ügyében Az országos pénztár igazgatósága 23.967/1911. szám alatt a következő *Körirat<-o\ küldte valamennyi kerületi munkásbiztosító pénztárhoz : »A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal a győri kerületi munkásbiztosító pénztárhoz intézett 4.472 1911. számú rendeletével, amelyet már megismételt más kerületi pénztárhoz kiadott azonos természetű rendeleteível is, megsemmisítette az országos pénztárnak azon határozatait, amelyekkel a kerületi pénztárak illetményszabályzatait, állásszervezésre és alkalmazottaik javadalmazásainak megállapítására vonatkozó határozatait jóváhagyta, avagy ezen jóváhagyási jogkörében azokat elutasította. Kimondotta egyúttal azt is, hogy az illetményszabályzat — mint nézete szerint a szolgálati és fegyelmi szabályzat integráns részének — megalkotását és jóváhagyását a saját hatáskörének tekinti és rendelkezett hivatkozott leiratában aziránt, hogy az egyes tisztviselők javadalmazása mi legyen, kifejezetten kimondva azt, hogy az ezen rendelete szerint alkalmazott vagy aikalmazandók ugyanazon joghatállyal alkalmazottaknak tekintendők, mintha az állások szervezésére és a javadalmazások megállapítása tárgyában hczott kerületi pénztári határozatokat a törvény 130. §-a alapján az országos pénztár igazgatósága jóváhagyta volna. Az 1907. évi XIX. t.-c. 130. §-a kétséget kizáró módon megállapítja, hogy a tisztviselők javadalmazására és véglegesítésére, állások szervezésére vonatkozó ügyek végső jóváhagyó fóruma az országos pénztár. Nyilvánvaló tehát, hogy amidőn az állami hivatal ezen kérdéseket saját hatáskörébe vonja, a törvény helytelen magyarázásával a hatásköröket összezavarta. Az állami hivatalnak a törvény korlátait túllépő ezen rendelkezése okából igazgatóságunk határozata értelmében panasszal fordulunk a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, mint az 1907. évi XIX. t.-c. 168. §-a értelmében a hivatal felügyeleti hatóságához. A kerületi munkásbiztosító pénztárak igazgatóságait pedig felhívjuk, hogy az állami hivatalnak az illetményszabályzatok, állásszervezések, javadalmazások megállapítása és a pénztári alkalmazottak véglegesítése tárgyában az igazgatásuk alá rendelt pénztárhoz intézendő leiratait mint törvényes alappal nem bírókat mellőzzék és az országos pénztár igazgatóságának, mint ezen jogkörben végső jóváhagyó törvényes fórumnak határozatait végérvényeseknek tekintve, azokat haladéktalanul hajtsák végre. Kelt az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár határozatképes számban Budapesten 1911. évi május hó 30-án egybegyűlt igazgatóságának üléséből.«