Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Balesetelhárítás

Munkásügyi Szemle 21 meg. Ettől a számtól csak fölfelé térnek el és pedig akkor, ^ ha valamely üzemben a hasonló normális üzemektől eltérő gyártási eljárás miatt az üzemi veszély a rendesnél nagyobb, vagy pedig ha valamely üzemben a hasonló üzemeknél szokásos illetőleg a szakszövetkezet által kibocsátott »Unfallverhütungs Vorschriften« által megállapított balesetelhárító intézkedések és készülékek hiányoznak. Az eltérés 25—50'J/o-ig terjedhet. Az osztrák balesetbiztosító intézetek rendszere szerint a normális, rendes üzemek az illető veszélyességi osztály közepes veszélyességi arányszáma alá soroztainak. Ha az üzem berendezése balesetelhárítás szempontjából jobb a rendesnél, a közepesnél kisebb veszélyességi arányszámot kap, ha pedig rosszabb, nagyobbat. Az eltérés az alacsonyabb osztályokban 20— 50J/o, a magasabbakban pedig körülbelül 20°/° lehet. A két rendszer között az első szembetűnő eltérés az, hogy a német nem honorálja a rendesnél jobb berendezésű üzemeket. Elméletileg tehát az osztrák rendszernek kétségtelenül meg van az előnye, hogy behatóbb eszközökkel segíti elő a minél tökéletesebb balesetelhárítást, mert nemcsak nagyobb terhet ró azokra az üzemekre, amelyek nem állanak a kívánt színvonalon, hanem a rendesnél kisebb teher kiszabása által is honorálja a kiváló berendezésű üzemeket és ezáltal ösztönzőleg hat az ilyen kiváló berendezések létesítésére is. Viszont a német rendszer talán alkalmasabb arra, hogy az általános színvonalat emelje, balesetvédelmi szempontból egyenletesebbé tegye az üzemeket és lehetőleg kiküszöbölje a szélsőségeket. Kétségtelen előnye az is, hogy végrehajtása sokkal kényelmesebb és kevesebb körültekintést igényel, mert az üzembesorozásnál jórészt csak negatívumokra, t. i. bizonyos .balesetelhárító intézkedések és berendezések hiányára kell figyelemmel lenni. A rendszeres és valóban sikeres végrehajtásnak előfeltételei a németországi különleges viszonyokban gyökereznek. Amint már érintettük, a balesetelhárítási vonatkozó szabályzatokat a szakmánként specializált biztosítási szervezet állapítja meg, maga ellenőrzi saját szakemberei (Technische Aufsichtsbeamten) által a végrehajtást és maga bánik el azokkal, akiknek üzeme a kívánalmaknak nem felel meg. Mindez a politikai hatóságoknak közbejötte nélkül, gyorsan, szakszerűen és eredményesen történik és ami ennél a kérdésnél elsőrendű fontosságú, a munkaadók megelégedésére és megnyugvására is. így könnyebb nagyfokú homogenitást elérni a balesetvédelem terén. A munkaadók megnyugvásának alapja a mienkétől eltérő balesetbiztosítási szervezet, amely a munkaadók kizárólagos teherviselésének megfelelően a balesetbiztosítás adminisztrációját és lebonyolítását is a munkaadók kényszerszövetkezetére, a Berufsgenossenschaftra bizza. Ebben a munkaadók joggal intézményes biztosítását látják annak, hogy sem fölös költségekkel, sem indokolatlan zaklatásokkal ezen a réven terheltetni nem fognak. Nálunk a viszonyok a biztosítási szervezet és az intézkedési jog és különösen az e téren érdekeltekké tehető biztosításra kötelezett üzemek száma (27°/o) tekintetében is lényegesen mások lévén, akkora eredményt és hatást nem várhatunk, mint Németországon, azonban az is bizonyos, hogy az üzembesorozások révén nálunk is sokat lehet elérni, mert a veszélyességi táblázat itt azon az elven épült föl, hogy a balesetelhárító berendezéseket az üzemek besorozásánál értékelni kell. Rendszer tekintetében a táblázat az ausztriait követi, ami az itteni kezdetleges és a németországiaktól teljesen eltérő viszonyok között tán célszerűbb is. Az eszközök, amelyekkel az érdekelt munkaadókat a balesetelhárításra serkenteni lehet, elég hatékonyak, mert az alacsonyabb veszélyességi osztályokban 33"/o-kal, a többiekben pedig 25%-kal lehet föl- és lefelé eltérni. Ez a balesetelhárító-berendezések megfelelő vagy meg nem felelő volta szerint a járulékokban összesen 66, illetőleg különbséget okozhat.