Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Alaki kártalanítási jogunk továbbfejlesztésének iránya

16 Munkásügyi Szemle Pedig az állandó járadék megállapításának késleltetése a félre nézve nagy sérelmet jelenthet, ha az ideiglenes járadék a törvényes mértéken aluli összegben állapíttatott meg. Mert kezdetben a baleseti sérült helyzete, nyomora súlyosabb és a mindennapi megélhetéshez szükséges kártalanítás teljes összegét a baleseti sérültek s hozzátartozóik ideiglenesen sem nélkülözhetik. Az az utólagos orvoslás tehát, melyet a csak hónapok és évek multán megindítható bírói eljárás útján lehet elérni, a feleket az eddig kiállott és létfentartásuk veszélyeztetésével járható szenvedésekért nem kárpótolhatja, jelenleg is legtöbb panaszra és elégedetlenségre épen az ad okot, hogy a kártalanítási ügy végleges rendezése hosszasan késik, mert a pénztári orvosok álláspontja szerint a sérült állapotában még változás remélhető ; holott maga a sérült állapotát már végleg kialakultnak tekinti. Eddig ezt az eltérést a bíróság a közvetlen kereset alapján folyamatba tett eljárás útján tisztázhatta. Az állami hivatalnak előző cikkemben felhívott legújabb határozata szerint a fél ezután csak felügyeleti panaszúton kérhetne jogsegélyt és így a közigazgatási eljárás keretében dönttetnék el az a kérdés, hogy a sérült fél állapota már véglegesen kialakult-e s a pénztár ezzel ellenkező alapon helyesen tagadja-e meg az állandó kártalanítási eljárás folyamatba tételét ? Nézetem szerint ez nem vezetne jóra, mert az általános jogérzetbe ütköznék, ha magánjogi természetű igény érvényesítése a birói útról — habár csak ideiglenesen is — elzáratnék. Es a felügyeleti út nem is alkalmas annak eldöntésére, hogy a kártalanítási igény birói érvényesíthetésének ideje s feltétele bekövetkezett-e? A kettős hatáskörből származó bonyodalmak tehát egész vonalon elkerülhetetlen Scyllák és Charibdisek veszedelmét idézték fel. Ennek illusztrálásául utalok még a birói gyakorlat által eddig kevéssé tisztázott következő részletkérdésekre: cc) A baleseti sérült állapota kialakulásának van-e egyáltalán véghatára, vagy fokozatos javulás esetén az ideiglenesség fentartható-e és átalakulhat-e időlegessé ? fi) A kerületi pénztár jogosítva van-e többször folytatólagos határozatokat hozni, mily időhatárokon belül és hányszor ? y) Ha az állandó járadékot élvező fél a kártalanított balesettel kapcsolatosan vagy attól függetlenül újból megbetegszik, további gyógykezelésre szorul, vagy újabb üzemi baleset következtében kerül ismét pénztári gyógykezelés alá, e körülmények a megállapított járadékigény élvezetére birnak-e s mily befolyással ? És mely új igényeket eredményeznek ? Ily esetekben azon a címen, hogy igénylő újból gyógykezelésre szorul, vagy munkakápességcsökkenésének foka ismét alakulásnak van kitéve, ideiglenesjáradék megállapításának van-e ismét helye ? Az ideiglenes gondoskodás jellegével biró intézkedés és határozathozatali jogkör visszaszáll-e a kerületi pénztárra és a szűkebb körű választott bíróságra ? S ha igen, úgy ezek a határozatok az állandó járadék tárgyában tett jogerős rendelkezések hatályát érinthetik-e és pedig mily korlátok között ? Eredmények: A járadékfogalommal összefüggő kártalanítási joggyakorlat fejleményeinek tanulságául levonhatjuk azt az eredményt, hogy az összes baleseti kártalanítási ügyekben való határozathozatali jogkör az országos pénztári hatáskörében összpontosult. Az időleges járadékügyek elapadtak. Az ideiglenes kártalanítás kérdései — a birói útról elzárva — csak bonyodalmak és elégedetlenség felidézésével vannak napirenden. Annyi bizonyos, hogy ezen változtatni kell! Csak az a kérdés, hogyan? Nézetem szerint egyedül célravezető reform: a járadékok közötti fogalmi és hatásköri eltérések kiküszöbölése s az eljárás oly irányú szabályozása, hogy minden baleseti kártalanítási ügy kezdetétől, véglebonyo-