Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - A fiatalkorú munkások védelme

72 Munkásügyi Szemle ez, a szociális kérdések egész komplexumában talán egyike a legnehezebbeknek, de hogy a mai állapot éppen a gyermekvédelem szempontjából tovább fenn nem tartható, alig szenvedhet kétséget. Nemcsak a tanviszonyban, hanem a gyermekek és fiatalkorúak foglalkoztatásának minden ágában érvényesülni kell továbbá az egészség, az erkölcs és a nevelés követelményeinek. A cél szempontjából pedig korántsem elég az, ha a gyermekmunkát csak az ipartörvénynek egészen más szempontokból körülhatárolt területén védjük meg. A német birodalom 1903. évi gyermekvédelmi törvénye is éppen azon a gondolaton alapszik, hogy a gyermek kizsákmányoltatása csak annak mindennemű foglalkoztatását utolérő szabályozással akadályozható meg. Különbséget tesz ugyan tehát ez a törvény a foglalkoztatási ág természete szerint, nevezetesen aszerint, amint a gyermeknek műhelyben, kereskedői, közlekedési, vendéglői és italmérői iparban, színházakban és nyilvános mutatványoknál, árúk kihordásánál és küldöncként való foglalkoztatásáról van szó, semmi esetre sem szorítkozik azonban a gyermeknek az ipartörvény szerint minősülő iparban való foglalkoztatására, sőt bevonul a családba és még a család gyermekének a család körében való foglalkoztatását is feltételekhez köti. Éppen úgy az angol törvényhozás sem maradt meg a tulajdonképpeni iparban alkalmazott gyermekek védelménél. Azoknak a gyermekeknek érdekében, kik nem részesülnek az 1901. évi Factory and Workshop Acts (Gyári- és műhelytörvény), az 1872. és 1887. évi Mines Regulation Acts (Bányatörvények), a nyilt üzletekről és irodákról szóló Shop Hours Act (Az üzleti órákról szóló törvény), a Prevention of Cruelty to and Protection of Children Act (A kegyetlenkedés megakadályozásáról és a gyermek védelméről szóló törvény) oltalmában, 1903-ban meghozta a Street Trading Act-ot (Az utcai árúsításban alkalmazott gyermekek védelméről szóló törvény), hozott továbbá még ugyanabban az évben oly törvényt, mely a helyhatóságokat jogosítja fel arra, hogy a gyáriés műhelytörvény által nem oltalmazott gyermekek védelméről saját hatáskörükben gondoskodhassanak. — Szóval, ha gyermekvédelmi törvényt hozunk, nem maradhat meg a mi törvényünk sem pusztán az iparban alkalmazott gyermekek védelménél. Természetesen, minél szélesebb körökre terjed ki a törvény, annál nehezebb végrehajtása is. Fel kell tehát szabadítani első sorban iparfelügyelőinket munkásvédő tevékenységük eddigi békói alól. Ne legyen tovább a kézműipari üzem oly szentély, melybe az állami feladatok legnemesbikét teljesítő iparfelügyelőnek tilos a belépés. De ne vonassék ki ellenőrző hatalma alól még az otthon űzött ipari munka sem. Szociálpolitikai tevékenységről lévén szó, a mi autonóm helyi hatóságainkra, úgy, mint az angol törvényhozás éppen gyermekvédő törvényeiben, általában — tisztelet a kivételeknek — nem igen számíthatunk, de számíthatunk tán másra, arra, amire számít a Némeíbirodalom gyermekvédelmi törvényhozása. A Németbirodalomban a gyermekvédelmi törvényhozást a tanítók indították meg, a törvény rendelkezései betartásának ők a leghivatottabb ellenőrei is. Ha a törvényhozás és a kormány megértteti a nép nevelőivel ennek a feladatnak magasztosságát, az eredmény nem maradhat el. Talán megközelíthetjük így azt az eredményt, amelyet elért különösen a német gyermekvédelmi törvényhozás. Megközelíthetjük talán annak dacára, hogy belőlünk hiányzik a németek sikerének másik okozója, t. i. a németet jellemző az a szellem, melynél fogva az államhatalom minden rendelkezését, még a közrendőrnek parancsát is engedelmesen fogadja és önként megvalósítja; az a szellem, amelyről Cawés, a párisi egyetem tudós tanára a francia törvényes munkásvédelmi egyesületnek éppen a gyermekvédelemről szóló tárgyalásain a következőket mondotta: »Más országok, más erkölcsök. Ha megállapítjuk, hogy a törvénynek nincs módjában bizonyos határokon túlmenni« — (az ellenőrzésről volt szó) — »talán sajnálhatjuk, hogy nálunk nem olyanok az erkölcsök.«