Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - Alaki kártalanítási jogunk továbbfejlesztésének iránya

Munkásügyi Szemle 13 Alaki kártalanítási jogunk továbbfejlesztésének iránya. Irta: dr. Vályi Sándor, kir. Ítélőtáblai biró,a budapesti munkásbiztosítási választott bíróság elnöke. E tárgyra vonatkozó megelőző közleményekben1) kifejtettem munkásbiztosítási jogunknak a járadékelméletre vonatkozó alapelveit. Reámutattam arra, hogy a járadékfogalom értelmezése kérdésében az eddigi birói gyakorlat mily álláspontra helyezkedett; a baleseti judikatura a kártalanítást megállapító szervek életműködését, azoknak eljárási gyakorlatát mily irányban befolyásolta. A konklúziók és tanulságok levonása eló'tt a kártalanítási jog körébe vágó néhány mellékkérdésre kell még kitérnem, különösen azokra, melyeket érintő jogfejlődésünk még meg nem állapodott: 1. Az igénylő fél petitumának befolyása a kártalanítási eljárás irányára. A baleseti kártalanítás hivatalból állapítandó meg a sérült vagy hozzátartozói részére. Úgy a pénztári, mint a birói kártalanítási eljárásnak alapelve: a hivatalbóli nyomozás. Ezt az elvet még kiterjeszti az állami hivatal birói tanácsának 7. sz. elvi határozata, mely szerint a nevezett felső bíróság az elsőfokú Ítéletnek törvényesen megengedett felebbezés alapján felülbírálásánál azt az igénypontot, amelyre a felebbezés vonatkozik, hivatalból megvizsgálja és az igénypont alapján a köteles szolgáltatást törvényes mértékben hivatalból megállapítja, az igény alaptalansága esetén pedig azt elutasítja, tekintet nélkül arra, hogy melyik féltől ered és meddig terjed a felebbezési kérelem. Mégis a birói eljárási rendeletnek vannak oly intézkedései, melyek a fél részére a per tárgya feletti rendelkezési jogot biztosítják s megengedik, hogy a fél az érvényesítendő igény terjedelmére befolyást gyakorolhasson, így az Elj. Rend. 54. és 221. §-ai a pénztári s a választott bírósági határozatok elleni felebbezések lényeges tartalmi kellékeiül irják elő annak kifejezését, hogy a fél a határozatot vagy Ítéletet mely részben tartja magára sérelmesnek s azokat mily terjedelemben támadja meg. Ennek csak az lehet az értelme, hogy a bíróság a felebbezéseket az ítéletnek megtámadott részei keretén belül van hivatva felülbírálni; tehát a félnek felebbezési kérelméhez kötve van. Ugyanezt fejezi ki az az eljárási szabály, amely szerint igénylők a felebbezéstől és közvetlen keresetüktől egész terjedelemben vagy valamely igénypontra nézve elállhatnak vagy másodfokon a felebbezést vagy felfolyamodást visszavonhatják. (Elj. Rend. 94. és 338. §§.) Felmerült már most az a kérdés, hogy ha a fél a pénztárnál tett igénybejelentésében vagy a bíróság előtti eljárás folyamán bizonyos járadéknemre támasztott igényt, ez a kérelem az eljárásra nézve mértékadó-e, vagy pedig erre való tekintet nélkül a hivatalból megállapított tények szerint igénylőt megillető járadéknemnek megfelelő eljárás folytatandó-e le ? Különösen mindennapos eset, hogy a pénztári álláspont szerint csak időleges járadékigénynyel biró fél az erre nézve előirt eljárás keretében állandó járadékot igényel. Az eljárás hivatalbóli jellegének az felelne meg, hogy amennyiben a bíróság álláspontja szerint is a munkaképességcsökkenés muló, úgy az állandó járadék iránti eljárásra való áttérés mellőztessék. Mégis az időleges járadékfogalom határozatlanságát s azt a körülményt tekintve, hogy a fél az időleges járadékigénynek e minőségben elbírálása után sem zárható el attól, hogy maradandó munkaképtelenségének *) L.: e lapok I. évf. 23. és_24.'számaiban „Alaki kártalanítási jogunk fejlődése" cím alattj