Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - A fiatalkorú munkások védelme

Munkásügyi Szemle 11 Franciaországban általában a 13. életév betöltése előtt nem foglalkoztathatók a gyermekek és csak kivételesen foglalkoztathatók már a 12. év betöltése után, ha t. i. a népiskolalátogatási kötelességüknek már eleget tettek és orvosi igazolvány igazolja testi alkalmasságukat. Nagybritanniában a 12 évesnél fiatalabb gyermek egyáltalán nem fogható munkára és munkaideje megfelelő' beosztással, 14. évének betöltéséig, textilüzemekben heti 273/* óránál, nem textil gyárakban és üzemekben heti 30 óránál, otthonmunkában pedig heti 39 óránál hosszabb nem lehet. Hogy más példákat ne idézzünk, a felhozottakból is látni való, hogy a gyermekvédelem szempontjából, amennyiben e tekintetben egyáltalán rendelkezik is, ipartörvényünk messze elmarad a külföldi törvényhozások mögött és a mai kor humanizmusának mértékét egyáltalán nem üti meg. A mai korét ? Nem üti meg az még a mult század negyvenes éveinek humanizmusát sem. Hiszen a gyárak jogviszonyairól szóló 1840: XVII. t.-c. 6. §-a is, nem mint ipartörvényünk 10, hanem legfölebb csak napi 9 óráig engedi foglalkoztatni a 16. évüket még be nem töltött gyári munkásokat. Még sokkal rosszabbul állunk azonban a gyermekmunkás-védelem szempontjából a testi épségnek és egészségnek nem éppen a túlságos munkaidőből származó veszélyei tekintetében. Hiányos törvényünk a tekintetben, hogy nem éri utol a gyermekmunka minden nemét; hiányos, hogy amennyiben rendelkezik is, rendelkezései távolról sem kielégítők; rendelkezéseinek és tilalmainak végrehajtása siralmas, — de a legszembetűnőbb ez talán éppen ama rendelkezése tekintetében, mely előírja, hogy bizonyos veszélyes munkákra a 16. évüket még be nem töltött gyermekek vagy egyáltalán nem, vagy csak bizonyos feltételek betartása esetében alkalmazhatók és mely a kereskedelemügyi miniszterre bízza az egészségtelen és veszélyes iparágak lajstromának, továbbá, amennyiben ez nem feltétlenül tilos, ez iparágakban a fiatalkorú munkások alkalmazásának feltételeit. Huszonhat év telt el az ipartörvény megalkotása óta, de oly iparágat, melyben a fiatalkorú munkások foglalkoztatását eltiltani vagy egészségük, testi épségük megóvása érdekében bizonyos feltételekhez kötni érdemes volna, a kereskedelemügyi miniszter eddig egyet sem talált. A veszélyes iparágak jegyzéke 26 év után még mindig hiányzik. Pedig csak le kellett volna másolni a németországi, franciaországi, belgiumi, olaszországi stb. rendelkezések ide vonatkozó gyűjteményét, ha már nem tudtunk a magunk eszéből, de akartunk volna legalább a törvényi rendelkezésnek megfelelni. Azt gondolná az ember, hogy a vegyészeti ipar, a téglagyártás, az üveggyártás, a malomipar stb. — hogy a különböző kézműves- és háziiparokról ne is szóljunk — egyáltalán nem foglalkoztat nálunk gyermekkezeket, vagy ha igen, oly egészséges viszonyok közt, hogy rendelkezni e tekintetben talán ezért nem érdemes. Más meggyőződésre jutunk azonban, ha elolvassuk az iparfelügyelők jelentéseit, folyton visszatérő súlyos panaszaikat éppen a gyermekmunkával elkövetett számtalan visszaélés, továbbá az iparhatóságoknak e visszaélésekkel szemben tanúsított közömbössége fölött; ezeket a gyáripar tekintetében, Chyser Bélának »A gyermekmunka Magyarországon* című szomorú könyvecskéjét pedig a kézműves-, házi- és utcai ipar tekintetében. A gyermekmunka, de általában a fiatalkorú munkások fokozottabb védelmére tehát viszonyaink immár túlon túl megértek. Mily irányban történjék a szabályozás ? Felmerül itt első sorban a tanviszony megfelelő rendezésének szüksége, ha nem is éppen a gyermekvédelemről szóló törvény keretében. A jogszabályok és az élet szükségletei e tekintetben ma egyáltalán nem fedik egymást. Előbbiek a tanviszonyt, mint az egyház a házasságot, felbonthatatlannak kívánják tekinteni: az élet pedig azt bizonyítja, hogy éppen bensőségénél fogva mi jó sem várható attól a viszonytól, melyben akár a mester a tanítványtól, akár a tanítvány mesterétől okkaí vagy ok nélkül, de minden áron szabadulni akar. Bizonyára nehéz probléma