Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 4. szám - Baleseti sérültek kórházi ápolási költsége

116 Munkásügyi Szemle sérültnek az 1907 : XIX. t.-c. 70. §. 1. pontja alapján csak a balesetet követő tizenegyedik héttől jár ingyen orvosi gyógykezelés, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz. Elkerülte tehát a bíróság figyelmét az, hogy a betegség esetére is biztosításra kötelezett baleseti sérült a baleset napjától számított tiz héten belül a betegsegélyezés szempontjából ugyanúgy tekintendő, mint bármely más beteg, reá ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint más betegre, tehát a kórházi ápolás kérdésében is egyazon elbírálás alá esik a többi betegekkel. Már pedig a hivatkozott törvény, a midőn 58. §-ában megállapítja, hogy az 50. §. 1—5. pontjaiban megállapított segélyezés helyett az országos pénztár a betegnek kórházi ápolást nyújthat, az 59. §. első bekezdésében azt is kimondja, hogy a kórházakban stb. közápolásban részesültek ápolási és ellátási költségei az országos pénztárt a legutolsó osztály szerint négy hét tartamára terhelik, ez időn túl csupán a tag részére házi ápolás esetén járó táppénz erejéig fizetendő a kórházi ápolási költség és pedig a törvény-, illetve alapszabályszerű segélyezés lejártának időpontjáig. Áll ez a törvényes rendelkezés tehát úgy a baleseti sérült, mint a többi beteg betegség esetére biztosításra kötelezett alkalmazottra. Mi volna már most a hivatkozott ítélet következménye ? Az, hogy mindazon esetben, midőn valamely betegség esetére is biztosított, kórházba utalt baleseti sérült a balesettől számított tiz héten belül több mint négy hétig részesül kórházi ápolás és ellátásban, az a betegsegélyezési számla, mely a törvény 59. §-a szerint a 29. naptól csak a táppénz erejéig köteles a kórházi költségeket viselni, a közigazgatási bíróság hivatkozott Ítélete alapján megterhelendő volna a tiz héten belüli kórházi ápolás négy héten túli tartamára — a táppénz nagyságára való tekintet nélkül — a kórházi ápolási költségek teljes összegével! Hogy pedig ez lehetetlen s egyenesen törvénybeütköző, azt hiszem bővebb magyarázatra nem szorul. In merito nézetem az, hogy a szóbanforgó vitás kérdés elbírálásánál teljesen figyelmen kivül hagyandó, vájjon a baleseti sérült betegség esetére is biztosításra kötelezett-e, avagy csak baleset esetére, úgyszintén az is, vájjon a sérült a betegsegélyezési időtartamon belül részesül-e kórházi ápolásban, avagy a kártalanítási igény megnyílta időpontján túl s a törvényes intézkedéseknek egyedül megfelelő álláspont az, hogy a baleseti sérülteknek nyújtott kórházi ápolás esetén az országos pénztár mindenkor csakis négy hét tartamára köteles a kórházi ápolás és ellátási költségeket a legutolsó osztály szerint viselni, a 29-ik nappal kezdődőleg pedig a kórházi ápolás egész további tartamára a tag részére házi ápolás esetén járó táppénzt köteles a pénztár — természetesen legfeljebb a legutolsó osztály szerinti ápolási és ellátási költségek erejéig — a kórháznak megfizetni. Indokaim a következők: A baleseti kártalanítás címén nyújtandó gyógykezelésről a törvény 70. §. 1. pontja és — ugyanerre való utalással — a 80. §. rendelkeznek. Ezek szerint az ingyen orvosi gyógykezelés, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz az 50. §. l.és 2. pontjában megállapított módon a) a betegség és baleset esetére biztosításra kötelezett baleseti sérülteknek a balesetet követő tizenegyedik héttől kezdve, b) a csak balesetbiztosításra kötelezetteknek a baleseti sérülés napjától kezdve nyújtandók a pénztár által. Hogy a pénztárnak van-e visszakövetelési joga s ki ellen, az a pénztár törvényes kötelezettsége szempontjából lényegtelen s figyelmen kivül hagyandó, mert a pénztár a visszakövetelési jog sikeres érvényesíthetésére való tekintet nélkül köteles ezen gyógysegélyt kiszolgáltatni. Időhatár sem a 70. §. 1. pontjában, sem a 80. §-ban természetszerűleg nincs, miért is kézen fekvő, hogy ezen gyógysegélyt a pénztár addig köteles megadni, amig csak a sérültnek arra a baleseti sérülésből kifolyólag szüksége van. Hogy a pénztárnak jogában áll az 50. §. 1. és 2. pontjában megálla-