Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Munkásbiztosífás külföldön. 2. [r.]

SS Munkásügyi Szemle Betegség esetére sincs kényszerbiztosítás; a betegsegélyezést segélyegyletek végzik, amelyek táppénzt, temetési költséget, orvost és gyógyszert adnak. 1904-ben összesen 6.535 ilyen segélyegylet volt, amelyeknek taglétszáma körülbelül egymilliót tett. Végül meg kell még emlékeznünk a tárgyalás alatt lévő anyaság esetére való biztosításról is. Az 1902. évi június hó 19-iki törvény eltiltja a gyermekágyasokat a munkától a szülés után következő hónapban. Hogy az anyák ezen hónapban szükséget ne szenvedjenek, erről az 1905. évi törvény intézkedik, melynek értelmében az egy hónapra 30 lírányi segélyt kapnak. Németalföld. A kényszerbiztosításnak szükségessége kevésbé forog fenn, mert a községek kötelesek a lakosságot orvosi segéllyel, gyógyszerrel és kórházzal ellátni. Ennek dacára is a magánbiztosítás annyira el van terjedve, hogy 1894-ben 650 betegsegélyző pénztár volt körülbelül 700.000 biztosított taggal. Ezek mellett még 1890-ben még 416 gyári pénztár is működött 53.000 biztosított taggal. A járulékok egyik felét rendszerint a munkaadók fizetik. A balesetbiztosítást az 1901. évi január hó 25-iki törvény szabályozza. A vállalkozók vagy kölcsönösségi alapon, vagy a birodalmi biztosító banknál biztosíthatják magukat. Tartós keresetképteíenség esetén a sérült bérének 70f'/«,-áig terjedhető járadékot kap. Halálos balesetnél a temetési költség a napibér 30-szorosa, az özvegy pedig 30°/f-os járadékot kap; a gyermekek járadéka külön van megszabva. Kötelező aggkori biztosítás még nincsen, ámbár az erre vonatkozó előmunkálatok már 1894 óta folyamatban vannak. Megemlítendő még a temetési biztosítás, amely nagyon el van terjedve és amellyel 430 pénztár foglalkozik, amelyeknek taglétszáma körülbelül 21/2 millióra tehető. Svájc. A betegség esetére való biztosítást az 1900. évi május hó 20-iki népszavazás elvetette. 1903-ban a segélypénztárak száma 2.000 volt 506.000 taggal. Ezek a pénztárak nemcsak orvost, gyógyszert és táppénzt adnak tagjaiknak, hanem temetési költséget, özvegyi nyugdíjat, árva- és rokkantsegélyt. Valamennyi pénztárnak bevétele 1903-ban 16,148.814 és kiadása 11,122.430 frank volt. A népszavazás elvetette a baleset esetére való kényszer-biztosítást is. A balesetbiztosítást tehát csak szavatossági törvények szabályozzák. A biztosítás viselői az állami felügyelet alatt álló biztosító társaságok. A sérültnek, vagy az elhalt egyén hátramaradottjainak nyújtható nagyobb összeg 6.000 frankban van megállapítva. Svédország. A balesetbiztosítás gyakorlati keresztülvitele az 1903. évi január hó 1-seji törvényen alapszik. Körülbelül 300.000 munkás tartozik ezen biztosítási ágba. A kártalanítás a vállalkozókat terheli, úgy hogy a biztosítás tulajdonképen szavatossági kötelezettség. Tartós keresetképtelenség esetén a kereset csökkenésének arányában fizettetik a járadék 300 koronánvi maximális összegig. Halál esetén 60 korona temetési segély, 120 korona özvegyjáradék és megfelelő gyermekjáradék fizettetik. Otthoni munkások számításbavétele a biztosítási kötelezettség megállapításánál. Az állami munkásbiztosítási hivatal 1911. évi január hó 18-án tartott biztosítási tanácsülésében kimondotta, hogy az otthon dolgozó munkások sohasem tudhatók be a műhelyi alkalmazottak közé és így ha valamely műhelyben 8 munkás dolgozik és ugyanezen üzem 70 munkást otthon foglalkoztat, ezen üzem balesetbiztosítási kötelezettsége az 1907. évi XIX. t.-c. 3. §-ának 3. pontja szerint azon az alapon, hogy olyan műhelyben, melyben állandóan legalább 20 alkalmazott van foglalkoztatva, meg nem állapítható. A hétnapos járulékra vonatkozólag az országos pénztár igazgatósága 1911. január 27 és 28-iki ülésében foglalkozott az állami hivatal 15,649/1910.