Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Munkásbiztosífás külföldön. 2. [r.]

87 • eHaaiBBBal aiiisBaaeel : ^ : SZEMLE. • B| lIlSieBBBIj SaSBISI BE B Bi MUNKÁSBIZTOSÍTAS. Munkásbiztosífás külföldön. y n. Nagy-Britannia. Angliában a segélypénzíári ügy 1793 óta van szabályozva. Az egész anyag bizonyos reformokon ment keresztül 1875-ben és 1896-ban. Minden egyesületnek, amelynek legalább 7 tagja van és amely tagjait betegség- és rokkantság esetére biztosítja, joga van a bejegyeztetésre. A biztosítás más segélyezési ágakra, így például munkanélküliségre, halálesetre stb. is kiterjedhet. A segélypénztárak száma igen nagy és igazgatásuk széíforgácsolódásuk folytán nagyon drága. Tulajdonképeni balesetbiztosítás Angliában nincs. Az üzemi vállalkozó szavatossági kötelezettségét az 1898. évi és 1906-ban reformált törvény szabályozza. További haladást képez az 1907. évi július hó 1-sején hatályba lépett munkáskártalanítási törvény, amelynek hatálya alá mintegy 14 millió kártalanításra jogosult személy tartozik. Kártalanításra csak a vállalkozó van kötelezve. Kártalanításra jogosult minden személy foglalkozására való tekintet nélkül, tehát tisztviselők, papok és oly személyek is, akik nem végeznek kézzel való munkát, de csak azon esetre, ha évi jövedelmök nem haladja túl a 250 font sterlinget. A sérült járadéka bérének 50"A'-ig emelkedhetik. Halálos balesetnél a vállalkozó fizeti meg az orvosi és a temetési költséget 10 font sterling erejéig. Ha a balesetnek oka a munkásban keresendő, akkor elesik a vállalkozónak kártalanítási kötelezettsége. Ezzel szemben az úgynevezett hivatásos betegségek — mint például az ólom- és higanymérgezés — baleseteknek tekintetnek és kártalanittatnak. Törvényes alappal biró aggkori és rokkantbiztosit ás Angliában nincsen. Csak 1909. évi január hó 1-sején lépett életbe az aggkori ellátásról szóló törvény, amely minden 70 éven túl lévő állampolgárnak 5 schilling heti járadékot biztosít. Ezen járadéknak elnyerése azonban annyi mindenféle előfeltételhez van szabva, hogy az egész törvényt célravezetőnek nem tarthatjuk. Olaszország. Olaszország munkásbiztositása egészen új keletű. A baíesetbiztasítást az 1898. évi március hó 17-diki, a rokkant- és aggkori biztosítást pedig az 1898. évi július hó 17-iki törvény szabályozza. A balesetbiztosítási törvényt az 1903. évi június hó 29-diki törvény revidiálta és javította meg. A balesetbiztosítás kiierjed valamennyi ipari üzemben foglalkoztatott munkásra, ha az üzemben mechanikai erő használtatik és legalább öt munkás van foglalkoztatva. Tartós keresetképtelenség esetén az évi bér hatszoros összegéig terjedő kártalanítás nyujtatik, amely azonban 12.000 líránál több nem lehet. Azonban ezen összeget nem egyszerre fizetik ki, hanem átváltoztatják járadékká. A kártalanítási kötelezettség a baleset után való első napon kezdődik, ha a következmények 5 napnál tovább tartanak. A biztosítás a nemzeti balesetbiztosító pénztárnál történik. Az üzemek munkásaikat bizonyos feltételek mellett magánpénztáraknál is biztosíthatják. A vállalkozók jóváhagyott alapszabályok alapján kölcsönösségen nyugvó szövetségeket is létesíthetnek, amelyek minden egyes munkás után 10 lírányi óvadékot kötelesek letenni. A rokkant- és aggkori biztosítás teljesen önkéntes. A biztosított 0'50-től 6 líráig terjedő járulékrészletfizetésére kötelezi magát, az így fizetett járulék évi 100 lirán túl nem emelkedhetik. Az állam a rokkantjáradékalaphoz 10 millió lírával járul, amelynek utolsó részlete 1911-ben fizetendő.