Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A munkaadók sztrájk ellen való biztosítása

Munkásügyi Szemle 45 IV. A bécsi és alsóausztriai munkásbalesetbiztosító intézet választott bíróságának 1909 október 10-iki ítélete. E. H. papírgyárában alkalmazott X. gépkenő 1909. év május havának második felében balesetet szenvedett olyképen, hogy a tengely a kenésnél elkapta. Sérüléssel a baleset nem járt, csupán ruháit szakgatta le a gép. Néhány nappal később, 1909 május 17-én, midőn a munkás felesége az ebédet hozta, ez meg akarta feleségének mutatni, hogyan történt a baleset. Miközben mutatta mint történt a baleset, a tengely elkapta és úgy megsérült, hogy sérüléseibe másnap belehalt. Az özvegy kártalanítási igényt támasztott. A balesetbiztosító intézet igényével elutasította, mert álláspontja szerint a baleset nem üzemi munka közben történt. Az özvegy felebbezeít a választott bírósághoz. Felebbezésében azt állítja, hogy férje üzemi baleset következtében halt el. Igaz ugyan, hogy a baleset ebédidő közben történt, de a gépkenő munkája reggel 6-tól este 6-ig tart, ezen idő alatt folyton helyén kell lennie és oly munkákat végeznie, melyek halasztást nem tűrnek. Ez okból az ebédszünetet is munkaidőnek véli. Munkaidőben történt baleset pedig kártalanítandó. A választott bíróság az özvegy kártalanítási igényét elutasította a következő indokolással. Igénylő igényét arra a tényállásra alapítja, hogy férjének dolga volt gépnél, ténykedése, amelynek eszközlésénél a baleset érte, szolgálati jellegű volt. Ha ez a tényállás a valónak megfelelne, kétségtelenül üzemi baleset forogna fönn. Ezzel szemben igénylő 1909 május 27-én jkvbe mondott kijelentéséből és egy tanúnak vallomásából megállapította, hogy a fentebb közölt tényállás felel meg a valóságnak. Minthogy ilyképen az igénylő igénye alapját képező tényállás beigazolást nem nyert, el kellett az igényt utasítani. Azt, hogy a balesetbiztosító pénztár által előadott tényállás üzemi balesetnek tekintendő, igénylő nem állította, a bíróság tehát — minthogy a tényállástól igények nem származtattak — nem foglalkozhatott e kérdéssel. A választott bíróság közölt Ítélete több szempontból tekintve, helytelen. Helytelen, mert ez a baleset — ha üzemszünet közben is történt — üzemi. Kétségtelen, hogy a munkás nagyfokú gondatlansága fenforog, de ez nem lehet ok a kártalanítási igény elutasítására. Mindenesetre azonban nagyon szűkkörűen magyarázza az ítélet az üzemi baleset fogalmát, mely szűkkörű magyarázattól a munkásbiztosítási judikatura túlnyomó részben eltért. Helytelen a választott bíróság ítélete azért is, mert merev formalizmussal mellőzi döntő kérdések elbírálását. Az igénylő igényt támaszt és tényállást ad elő. Nagyon helytelen irány, ha a polgári perrendtartásnak jogalap meg nem változtatására vonatkozó merev normái a munkásbiztosítási választott birósági eljárásban alkalmaztatnak. A választott bíróságnak határozat tárgyává kellett volna tenni azt a kérdést is, vájjon a megállapított tényállás alapján üzemi baleset fenforgása megállapítható-e ? A baleset ellen biztosításra kötelezett postaüzemi alkalmazott, amennyiben üzemi baleset esetére az 1907. évi XIX. t.-c. 7. fejezetében megállapított kártalanításnak megfelelő nyugdíjigénynyel nem bir, már az id. t,-c. 3. §. 20. pontjának rendelkezésénél fogva biztosítva van a vasút üzeménél elszenvedett ama baleset esetére is, amely őt mozgópostai szolgálatának teljesítése közben érte. (Curia 1909. március 19. 5.322 908. sz. a VII. p. t.)1) A kir. Curia mindkét alsóbíróság végzését feloldja és utasítja az elsőbíróságot, hogy hozza tisztába azt a kérdést, hogy a felperes postai alkalmazott bir-e olyan nyugdíjjogosultsággal, mely neki, valamint hozzátartozóinak üzemi baleset esetére a kártalanításnak oly mértékét biztosítja, amely az 1907 : XIX. '1 Dr. Gallia Béla : Hiteljogi Döntvénytár, kiadja a Jogtudományi Közlöny szerkesztősége. III. kötet, 65. ill. 113. szám.