Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Osztrák törvényjavaslat a szociális biztosításról

32 Munkáöügyi Szemle melyet a darwinizmus könyörtelenül intéz az emberi kultúrához... Ha majd valamikor a jelenkor gazdasági harcai kivívják a szocziális állam egyensúlyát, akkor minden egyénnek , meg lesz adva a lehetőség veleszületett tehetségének kifejló'désére. És csak akkor fognak a fajhygiéne kérdései teljes élességükben kibontakozni. Csak akkor válik lehetővé a legjobbak valóságos kiválasztása. Csak akkor lesz az emberiségben a létért való küzdelemnek az az értelme, hogy: a kiválóé a világ. (Dem Tüchtigen gehört die Welt.)« Dr. Wlassak. (A. Z.) A pellagra Magyarországon. A magyar kir. kormány 1908. évi működéséről szóló jelentésében olvassuk: »Az 1908. évi jelentések 17 törvényhatóság területén összesen 220 pellagrás betegről adnak számot. Ez a szám az előző (1907.) évit 43-al haladja meg. A szaporodás aránylag egyenletesen oszlik meg Alsó-Fehér, Máramaros, Maros-Torda, Szatmár és Szilágy vármegyék között. Azokban a vármegyékben, ahol a pellagra otthonos, a termés általában közepes volt, csupán Kis-Küküílő és Kolozs vármegyékben volt főleg a kukoricatermés gyengébb a közepesnél. Hozzátesszük, hogy az orvos által megállapított halálokok között 35 esetben szerepel a pellagra mint halálok.* A pellagra a nyomorúság és a kukoricaliszttel való majdnem kizárólagos táplálkozás betegsége. Nem ismerik, nem létezik azokban a kulturállamokban, amelyekben a tömegnyomor ily kétségbeejtő alakja nem sújtja a mezőgazdasággal foglalkozó népesség egyes rétegeit. Orvosnak, szociológusnak egyaránt érdekes tehát ez a betegség. Az Orvosi Hetilap legutolsó számainak egyikében Zsuki dr. a kolozsvári klinika beteganyagából közöl érdekes adatokat a magyarországi pellagra lefolyásáról. 27 esetet ír le a szerző. Erdélyben úgy mint minden pellagragócban tapasztalták, hogy a betegség itt különös, más pellagravidékeken nem észlelt tünetekkel jár, úgy hogy majdnem minden pellagravidéken más és más a betegség képe. Az állandó pellagrás elváltozások, a bőr sajátszerű elváltozása mellett, amelyek nagyjából mindenütt egyformák, a vidékek szerint változó jelenségek egész sorát ismerik. Erdélyben a pellagra elmebaj gyakran hűdésekkel, hallucinációkkal jár. Ezeknek tárgya ijesztő, kellemetlen. A beteg fél, nyomott kedélyű, néha melancholiás. Annak okát, hogy miért különbözők a tünetek egy-egy vidéken, abból próbálták megmagyarázni, hogy az éghajlat behatása a kukoricára, okozza ezeket a különbségeket. Ez a föltevés felette valószínűtlen. Sokkal valószínűbb az a föltevése a szerzőnek, hogy a népesség egészségügyi, gazdasági és társadalmi életviszonyainak van itt döntő szerepük. Ezért kell, hogy a pellagra érdekelje a szociológust is. A pellagra létezése kiáltó bizonyítéka nagy területek gazdasági elmaradottságának. Bihar vármegyei közegészségi állapotok. A Bihar vármegyei főorvos jelentése szerint a megye közegészségi viszonyai valósággal megdöbbentőek. Különösen a typhus és a vérhas pusztít a lakosság között. A főorvosi jelentés szerint a vármegye 15 járásában 50 községben nagy mértékben van elterjedve a typhus, az ebbeli megbetegedések száma az utolsó hónapban 235-tel szaporodott. Vérhas 4 járás 12 községében van, a betegek száma 110-zel szaporodott. A járványok ily nagyarányú elterjedésének lehetőségét a lakosság nyomorult gazdasági és kulturális viszonyai okozzák; a nép szellemileg igen alacsony fokon áll és rabja az alkoholnak. Van oly község, mint például Nagybáród, ahol minden ház korcsma. Az átlagos heti kereset 6—8 korona, ennek nagy részét elisszák, táplálkozásra alig jut valami, a lakások pedig a legtöbb esetben fatörzsekből összekötött, piszkos fcis odúk, amelyekben ember és állat egy helyiségben tartózkodik. Természetesen a járvány okai között fontos szerepe van az ivóvíznek és az orvoshiánynak. E szomorú állapotokkal a napisajtó behatóan foglalkozott s erélyes rendszabályokat sürgetett, de a vármegyének aligha áll módjában azokat foganatosítani. A baj sokkal mélyebben gyökeredzik, semhogy ad hoc rendszabályokkal orvosolni lehetne. A cementmunkások hivatásos betegsége. A »La Revue* című francia folyóirat a cement- és habarcskészítő munkásoknak igen érdekes hivatásos megbetegedésével foglalkozik, amelynek, minthogy a felszálló igen finom por által idéztetik elő, majdnem valamennyien ki vannak téve. Maga a betegség az ujjakon fellépő igen heves viszketésben áll. Az intenzív viszketés folytán a munkások folyton vakaródznak, minek következtében kisebb-nagyobb tályogok keletkeznek.