Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Osztrák törvényjavaslat a szociális biztosításról

Munkásügyi Szemle 31 SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY. Fajhygiene. Darwin tanai alapjából megváltoztatták felfogásunkat az élő természetről és annak világrendi állásáról. Az élő lényekre vonatkozó kérdések egész özöne tárul fel előttünk. A természet örökké vidám ábrázatáról szóló romantikus álom véget ért. Megismerjük, hogy küzdelem és pusztulás, nyomor és halál azon borzalmas erők, melyek összjátéka eredményezi az élet emelkedését. A fejlődés philosophikus eszméje természettudományi alapot nyer. A fejlődés nem játéka többé a tárgyak mögött álló világésznek, hanem a tárgyakban lejátszódó folyamat, melyet megérthetünk. Az emberre alkalmazva ez annyit jelent, hogy ledőltek a bölcsészek előítéletei, melyek az emberben vagy gonosz, bűnös lényt, vagy természettől jó lényt ^láttak. Az ember egyik sem a kettő közül, hanem fejlődő természeti lény. Új világításban látjuk az emberi nem értelmi és erkölcsi fejlődését, a társadalmi közösségeknek keletkezését. De ezzel nem azt mondjuk, hogy Darwin elméletében már teljesen befejezett lélektant, ethikát, vagy társadalomtudományt találunk. A legfontosabb feladat jelenleg annak a megállapítása, hogy az organikus átalakulásnak törvényei, melyeket Darwin az állatvilág számára megállapított, mily mértékben mutathatók ki az emberi kultúra fejlődésénél is. Még távol vagyunk attól, hogy ez irányban világosan lássunk. így például a társadalom-tudományok területe várja azt az alkotót, ki megépítené az összekötő hidat az állatfajok és a társadalmi közösségek fejlődési törvényei között, várja azon kutatót, ki megmutatja, milyen berendezésű legyen az az emberi társadalom, mely a legjobbak valódi kiválasztásáért helyt állhat. Az ekként mutatkozó problémák halmazából már ma is kimagaslik néhány pont, mely bizonyára az emberi társadalomról és kultúráról szóló jövendő felfogást teljes egészében befolyásolni fogja. A felvilágosodás korszakában nyertük azt a nemes tévhitet, mely szerint hiszszük — többnyire a nélkül, hogy ez teljesen öntudatunkra jutna, — hogy a nevelés és a környezet befolyásával a normális emberből bármit alkothatunk. Ezen tévedés annál inkább érthető, mert az emberi társadalom jelenlegi állapota az osztályozódás folytán az emberek nagy számánál nem engedi meg tehetségeik teljes kifejlődését, hanem azokat elsatnyulásra kényszeríti. Mindannak dacára tisztában kell lennünk ezen tévedés felől. Az egész organikus természet azt mutatja, hogy azok a jelentős haladások, melyek egy állatfaj fenmaradására, vagy elpusztulására elhatározó befolyással vannak, megváltozott hajlamok által jönnek létre, melyek vele születtek. Magától értetődik, hogy ezzel nem tagadjuk az egyén környezetének befolyását, csak kiemeljük, hogy ezen befolyás az élőlény kiválósága (Tüchtigkeit) tekintetében nem az egyedüli mérvadó tényező, főképen pedig, hogy nem döntik el a faj kedvező, vagy kedvezőtlen fejlődését. Semmi sem jogosít fel bennünket, annak feltevésére, hogy ez az emberre nézve nem áll. Legalább az emberi kultúra egy területére, az intellektuális haladásra vonatkozólag kétségtelenül megállapíthatja az elfogulatlan megfigyelő, hogy azon egyének, kik megindítói a nagy szellemi változásoknak, képességeiket egyéniségüknek azon veleszületett alapjának köszönhetik, mely az elődök csirasejtjeinek változataiból ered. Ami a szellemi haladásra áll, ugyanaz feltehető az emberi kultúra minden területére nézve is. És ezért előbb-utóbb szemébe kell néznünk annak az igazságnak, hogy: a jó abrak és a jó iskolamester nem mindenható tényezők. Ez a pont az, a melynél a darwinizmus gondolatmenete beleolvad rendkívüli fontosságú gyakorlati feladatba, a fajhygtenebe (Rassenhygiene), Miként kell az emberi társadalmat berendezni, hogy lehetőleg sok jó képesség fejlődjék és a szaporodásra kiválasztassák, ez az a gyakorlati kérdés,