Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Az iparban alkalmazott nők munkaideje

20 Munkásügyi Szemle ár a nemzeti vagyonnak, a »wealth of nation«-nak megsokszorozódásáért. Kivételes gazdasági helvzeténél fogva Nagy-Britannia volt az első állam, mely kísérletekbe bocsátkozhatott az iránt, vájjon a munkás emberi méltóságának megóvása és a nemzet vagyonosodása csakugyan egymást kizáró kategoriák-e ? E kísérletek szerencsés kimenetelének köszönhető', hogy a munkásvédelem elhanyagolására más államoknak sem lehet mentsége ma már a nemzeti vagyonosodásra való tekintet. A kapitalista gazdasági rend talán még mélyebbre ható változásokat idézett elő a nő, mint a férfi életében. Egyszerűbb gazdasági viszonyok közt a nő, ha végzett is ipari munkát — értve itt ez alatt anyagoknak felés átdolgozását, használati és fogyasztási cikkeknek előállítását — csak háztartása körében végezte azt és a háztartás körébe eső ez ipari munka tekintetében az alsóbb és felsőbb osztályok női közt nem volt lényegbeli különbség, azok egyaránt csak saját háztartásuk szükségleteinek fedezésére dolgoztak. A kapitalisztikus fejlődés folyamán azonban a tömegtermelésre dolgozó ipar és pedig részben a háziipar, részben, különösen későbben, a gyáripar alakjában, fokról-fokra inkább rátette kezét az asszonyokra, természetesen első sorban az alsóbb osztályok asszonyaira is. Messze vezetne itt e fejlődés folyamatának nyomon követése, okainak részletezése: célunk szempontjából elég annak a ténynek megállapítása, hogy az ipari munkásnők számának gyarapodása aránylag még nagyobb a férfi munkásokénál, sőt vannak egyes iparágak, melyek egyenesen női munkaerőre rendezkedtek be. Azonban a nőnek és vele együtt a gyermeknek bevonulása az iparba rettenetes veszedelmet hozott az alsóbb osztályokra és ezek révén az egész társadalomra. Ha az állami beavatkozást kizáró, individualisztikus társadalom-gazdasági rend mellett szertelen kizsákmányoltatás jutott osztályrészül a férfi munkásságnak, méreteiben és hatásaiban még rettenetesebb volt az a balsors, melynek munkásnők és munkásgyermekek estek áldozatul. Bizonyos, hogy a munkásnő és munkásgyermek sorsa különösen egyes iparágakban, az iparűzés egyes alakzatai körében ma sem éppen irigylésre méltó, — hiszen Sombart, a modern kapitalizmus fejlődési viszonyainak kiváló ismerője és ismertetője azt, hogy a kézműipar, bár csak tengődve, ma egyáltalán létezhetik még, a gyermekmunka kizsákmányolásának lehetőségére vezeti vissza: a munkásnőknek és munkásgyermekeknek azt a nyomorát és azt a szenvedését azonban, melyet az először Nagybritanniában (itt is először 1815-ben), azután pedig más államokban a munkásvédő törvény-alkotást megelőző parlamenti ankéteknek, tudományos vizsgálódásoknak hosszú sorozata felderített, a mai erkölcsi felfogásban felnövekedett embernek elképzelni is nehéz. Lehetett-e ezzel szemben a nőtől várni azt, amivel az individualisztikus iskola hívei a szociális törvényhozás, a munkaügybe való állami beavatkozás ellen általában érvelnek, hogy előbb-utóbb mégis csak képes lesz önsegély útján enyhíteni sorsán? Eltekintve attól, hogy a nőnek kizsákmányolása a családra, az erkölcsre, a jövő nemzedék fejlődésére és így az egész társadalmi és állami létre oly veszedelem, melyet pusztán elméletekből levont reményekre támaszkodva hosszú ideig nem nézhet tétlenül a közjó gyakorlati érdekei szerint igazodó törvényhozás, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy gazdasági helyzetének önsegély útján való megjavítását a nőtől várni hiú utópia. Azt bizonyítja ugyanis a tapasztalat, hogy ami az önsegélynek egyetlen fegyvere lehetne, szervezkedésre a női munkásság, részben magának a nőnek, részben az általa végzett munkának természeténél fogva, egyáltalán nem, vagy a célt tekintve csak elenyésző mértékben képes. Alakultak és alakulnak is folyton munkásnő-szervezetek, de ezek élettartama rendszerint igen rövid és ha szervezeti oltalomban részesül a munkásnő, azt többnyire a férfimunkások szervezete nyújtja neki. Mért van ez így? Mert eltekintve attól, hogy a nő, amíg fiatal, még ma, a hatalmasan kibontakozott kapitalista